Sokan hajtogatják ezt, az élet mégis hozhat olyan helyzeteket, amikor sajnos ez is megeshet, bármelyikünkkel. Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy egyikünknél sem szívtelenebbek azoknak az ártatlan kisgyerekeknek a szülei, akik egy felforrósodott autóban végzik (legtöbbször egy gyerekülésbe szíjazva). Az értelmetlen halál oka ugyanis nem a felnőttek gonoszsága, sokkal inkább az agy mérhetetlenül fájdalmas következményekkel járó tréfája.

Hetek óta nem megy ki a fejemből annak a kétgyerekes olasz apukának az esete, aki mielőtt munkába ment volna, minden nap kocsival vitte a lányait bölcsibe és óvodába. A jól megszokott menetrendjük szerint először a legkisebb lánykát adta be a bölcsibe, aztán a nagyobbikat kísérte az oviba, ezután pedig a munkahelye felé vette az irányt. Ezen a szörnyű reggelen viszont az egy év körüli baba elszundikált a hátsó ülésen, a férfinek pedig nem volt szíve felébreszteni, ezért úgy döntött, ezúttal először a nagyobbik lányát adja be az oviba, és csak ezután ejtik útba a bölcsit.

Fotó: Saját

Innen azonban nem a bölcsi fele hajtott, hanem – ahogy egyébként minden áldott nap – a munkahelyére. Az autóban felejtett csöppség nyolc órát töltött a tűző napon felforrósodott járműben, hiába küzdöttek az életéért a helyszínre érkező mentősök. Belegondolni is borzasztó, mit élhettek át akkor (és élhetnek át ezentúl minden nap) a szülők: az apuka, aki rázárta az ajtót a babára, és az anyuka, aki aznap délután hiába ment a kicsiért a bölcsibe. Félreértés ne essék, nem arra akarok kilyukadni, hogy a férfi egyáltalán nem hibázott, fontosnak tartom azonban kihangsúlyozni, hogy az ehhez hasonló tragédiák sokszor azért következnek be, mert a szülők a végkimerülés szélén állnak.

Hogy ezt nem csak én látom így, azt megerősíti Győri Ildikó pszichológus is, akit ennek a szomorú történetnek kapcsán kérdeztem arról, hogyan lehetne megelőzni az ilyen hátborzongató eseteket. A szakértő azokról a szülőkről is beszélt, akik direkt hagyják a kocsiban a gyereküket arra az "5 percre", amíg beszaladnak a postára vagy beugranak a pékségbe kenyérért. A tragédia - főleg ha a hőmérők higanyszála a magasba kúszik - sokkal rövidebb idő alatt bekövetkezik, mint gondolnánk, ezért ezt az opciót egyszer és mindenkorra el kellene végre felejteni!

A halálos fáradtság tényleg létezik

– Senkinek nem mondunk újat azzal, hogy amikor egy kisgyerek megszületik, a család életében óriási, többségükben visszafordíthatatlan változások következnek be, amelyek a szülővé válás előtti időszak prioritásait is érintik. Sokak számára nehéz elfogadni, hogy a gyerekek érkezése után az életük sok tekintetben már nem lehet ugyanolyan, mint korábban: hiába szeretnék, hogy a lakás a totyogók mellett is ragyogjon a tisztaságtól és kifogástalan rend honoljon az otthonukban, ez egyszerűen képtelenség, ahogy az is, hogy valaki ugyanúgy 10-12 órákat dolgozzon naponta, mint a szülés előtt. Az ezekhez hasonló extrém elvárásoknak saját erőből, segítség nélkül szinte lehetetlen megfelelni, ezért két megoldás létezik: akármennyire is nehéz, alacsonyabbra tesszük a mércét és átrendezzük a korábbi prioritásokat, vagy pedig segítséget kérünk a körülöttünk élőktől – emelte ki Győri Ildikó pszichológus, majd hozzátette, hogy akik egyedül próbálják meg állni a sarat, egy idő után sajnos eljuthatnak a kimerültségnek arra a szintjére, amely akár az életet is veszélyeztetheti, pedig ennek senkivel sem lenne szabad megtörténnnie.

Még csak rosszul alvó gyerekekre sincs szükség ahhoz, hogy olykor elbizonytalanodjunk, vajon kikapcsoltuk-e indulás előtt a kávéfőzőt vagy kihúztuk-e a vasalót a konnektorból. Ezek a gyakori ismétlés miatt annyira automatikus cselekvésekké válhatnak, hogy egy idő után gépiesen hajtjuk végre, és a sok hétköznapi tennivaló mellett fel sem tűnik, hogy elvégeztük-e őket vagy sem. Bár a bekapcsolva maradt kávéfőző nem okoz visszafordíthatatlan tragédiát, sajnos ugyanilyen könnyen "válhatott láthatlanná" a túlhajszolt apuka számára az is, hogy elvitte-e a kisebbik lányát a bölcsibe vagy sem.

Tényleg életbevágó!

A lelki vonatkozás mellett sok kérdés felmerült még bennem a témával kapcsolatban, ezért az Országos Rendőrfőkapitányság Kommunikációs Szolgálatához fordultam. Elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy mit tehetünk, ha egy parkoló autóban őrizetlenül hagyott személyt látunk: Kit értesítsünk és amíg a szakszerű segítség érkezésére várunk, tehetünk-e bármit is laikusként? Ilyen esetben például "büntetlenül" betörhetjük az autó ablakát?

– Mivel minden helyzetet egyedileg kell értékelni, általános érvényű szabályt nem lehet megfogalmazni. Az élet, a testi épség védelme azonban minden esetben elsőbbséget élvez – kezdték a választ az ORFK Kommunikációs Szolgálatánál. – Azt tanácsoljuk, hogy aki veszélyhelyzetet észlel, hívja a 112-es központi segélyhívót, ahonnan akár egyszerre tudják kapcsolni az érintett készenléti szervet, szerveket: a rendőrséget, a mentőszolgálatot, a katasztrófavédelmet. Ha egy gépkocsiba zárt személy magatehetetlen és életveszélyben van, természetesen mindent meg kell tenni, hogy segítsünk rajta – foglalták össze lényegretörően az ORFK munkatársai.