Azért, mert az időjárás borúsra fordult és már nem süt hét ágra a nap, még nem kell folyton lehangoltnak lennünk. Igaz, hogy a hideg, a goromba idő és a korai sötétedés nem könnyíti meg a helyzetünket, de ez nem jelenti azt, hogy mostantól tavaszig lógatnunk kell az orrunkat. Ebben segítenek Molnár-Sefcsik Yvette pszichológus tanácsai is!
Vannak emlékezetes pillanataink. Ragyogó pillanatok, amelyekre szívesen emlékszünk, mert megtettük azt, amire régóta vágytunk, vagy amitől eddig nagyon féltünk. Amikor hittünk a sikerben, hittünk magunkban, és legyőztünk addig legyőzhetetlennek tűnő akadályokat, vagy éppen önmagunkat. Ezek azok a pillanatok, amikor valóban önmagunk lehetünk. Hogyan ragadhatjuk meg, s élhetjük át ezeket a pillanatot? Hogyan lehetünk képesek megtenni, amit a szívünk diktál, legyőzni a félelmeinket és elérni a céljainkat?
Először is ébernek kell lennünk, hogy ne maradjunk le az élményekről, hogy észrevegyük a helyzet és a pillanat adta lehetőségeket. Ebben segít, ha gondolatainkat nem hagyjuk elkalandozni például múltbeli történéseken, esetleges sérelmeken, és nem is a jövőre vonatkozó terveink, vagy a ránk váró feladatok és az azokhoz kapcsolódóérzések terelik el figyelmünket a jelenről. Egyszerűen ott vagyunk, ahol épp lennünk kell: a jelen pillanatban.
Megfigyeljük és elfogadjuk aktuális és valós érzeteinket, érzéseinket és tapasztalatainkat. Ez a tudatos jelenlét, az úgynevezett mindfulness. Figyelmünk ilyen szintű fókuszálása azonban sokszor nehezebb, mint gondolnánk, különösen ma, amikor egyszerre nagyon sok információ ér minket. Ennek gyakorlását kezdhetjük egy egyszerű feladattal: evés közben – legyen szó akár egy ötcsillagos étterem népszerű fogásáról, akár egy almáról vagy egy rágógumiról – az étel színére, illatára, állagára, hőmérsékletére, és persze ízére koncentrálunk. Megpróbáljuk minél több érzékszervünket bevonva tudatosan átélni az élményt, amit egy falat ízlelgetése, megrágása, elfogyasztása jelent. S közben nem azon gondolkodunk, hogy mi mindent kell még megcsinálnunk aznap, miért volt goromba reggel a szomszéd, vagy hogy mit olvastunk épp a hírekben.
Figyelmünk fókuszálását rendszeresen edzhetjük meditációval is. Előfordulhat azonban az is, hogy észrevesszük, hogy ez az a bizonyos pillanat, mégis elbizonytalanodunk, nincs elég bátorságunk, nem hiszünk magunkban. Önbizalmunkat úgy erősíthetjük, ha korábbi élményeink, tapasztalataink közül tudatosan a pozitívabbakat hívjuk elő. Szánjunk rá időt, hogy összegyűjtsük a pozitív élményeinket, múltbeli sikereinket, és mindazon képességeinket, készségeinket és erőfeszítéseinket, amik hozzájárultak mindehhez. Idézzük fel és tudatosítsuk ezeket a ragyogó pillanatokat és az azokhoz kapcsolódóerősségeinket minél gyakrabban, de különösen akkor, amikor a negatív emlékek és érzések spontán ránk akarnak törni.
Mindez segít abban, hogy reálisabban lássunk rá magunkra, megerősítsük önbecsülésünket. Jelen lenni a pillanatban, észrevenni a lehetőséget, kihozni a helyzetből a legtöbbet, megvalósítani az álmainkat nem mindig könnyű. De ha hiszünk magunkban, ha nem másoknak akarunk megfelelni, és bátran követjük, amit a szívünk diktál, akkor sok csodálatos, ragyogó pillanatban lehet részünk. Akkor valóban megéljük, és nem csak túléljük az életet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.