Márkus Nimród ma már 7 éves, mindig mosolygó kisfiú, aki olyan szívfejlődési rendellenességgel jött a világra, ami az anyukája hasában nem okozott nála problémákat, a születését követően viszont azonnali orvosi segítséget igényelt, ugyanis az élettel összeegyeztethetetlennek bizonyult.

Márkus Gáborné Andinak semmilyen problémája nem adódott a várandóssága alatt, s mivel a szíve alatt hordott kisfiú már a második gyermeke volt, nagyjából azt is tudta, mire számíthat. A 18. heti ultrahangig legalábbis ezt hitte, ott azonban elhagyta az orvos száját egy mondat, ami mindent megváltoztatott. 

Fotó: Kaylee Garrett on Unsplash

Szívszorító diagnózis

"A párommal korábban nem igazán beszéltünk arról, hogy mit tennénk, ha kiderülne, hogy nincs minden rendben a babával, hiszen álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ilyen döntéshelyzetbe kerülünk" - kezdi Nimród anyukája a történetüket. Arról a bizonyos vizsgálatról az orvos kiküldte a kismamát, és arra kérte, hogy egyen egy csokit, majd 20 perc múlva jöjjön vissza, ugyanis nem látta rendesen a baba szívét. Andi természetesen eleget tett a kérésnek, ám mire visszaért, már egy másik orvos vizsgálta az anyukákat, ő pedig azt mondta, hogy minden a legnagyobb rendben a picivel.

"A 23. héten elmentünk egy fizetős géndiagnosztikai ultrahangra, ahol egy órán keresztül nézték a babánk szívét, majd elmondták, hogy látnak valamit, de hogy megnyugodhassunk, az I. számú Női Klinikára irányítottak bennünket egy magzati szívultrahang-specialistához. Két nap múlva már mehettünk is hozzá, és ott jött a hidegzuhany: kiderült, hogy Nimródnak teljes nagyér-transzpozíciója van, ami a magzati életben ugyan nem okoz problémát, de a születése után - ha nem tartják fent mesterségesen a vérkeringését - az élettel összeegyeztethetetlen. A doktornő azt is elmondta, hogy a kicsit havonta ellenőrizni fogják és ott a klinikán kell születnie. Amikor pedig világra jön, rögtön átszállítják a GOKI-ba (azaz a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe), ahol nyitott motoros szívműtéten kell majd átesnie" - emlékszik vissza Andi.

Születése után csak egy pillanatra láthatta az anyukája

Fotó: Családi magánarchívum

Küzdeni vagy feladni?

Az anyuka a hír hallatán - teljesen érthetően - próbálta magát tartani, de a férjének képtelen volt elmondani, hogy mit állapított meg a szakember. Andit felküldték egy soron kívüli genetikai vizsgálatra, ahol egy kevésbé empatikus orvost fogott ki: "Közölte velem, hogy élhetünk a lehetőséggel, hogy elvetetjük a babát, neki azonban nem nagyon tetszett, mikor elmondtam, hogy a férjem egyelőre azt sem tudja, mi történik, és egy ilyen döntést eszemben sincs egyedül, gondolkodási idő nélkül meghozni. Mivel félidőn is túl voltam, a kisfiam már 500 grammnál is többet nyomott, meg kellett volna szülnöm, és addig élt volna, ameddig a kis szíve tette volna a dolgát..." 

Hogy minden oldalról alaposan körbejárják a kérdést a rendkívül ijesztően hangzó diagnózist, felhívtak egy neves szívsebész professzort is, aki szintén azt tanácsolta nekik, hogy ne döntsenek elhamarkodottan, ugyanis a Nimródnál megállapított fejlődési rendellenesség nagyon jól operálható. "Az egész család számára nehéz időszak következett, anyósom egyből a terhesség megszakítása mellett tette le a voksát, édesanyámék viszont azt mondták, akárhogy is döntünk, támogatnak bennünket, tanácsot nem tudtak adni. Nimród testvére ekkor már 5 és fél éves volt, neki is elmondtuk, hogy mi a helyzet. Az oviban sokat beszélt erről, még azt is mondta, hogy nincs Isten, mert beteggé tette a testvérét."

Nimród az élő példa arra, hogy kicsi a bors, de erős!

Fotó: Családi magánarchívum

Bajnok lett a babából

Andiék végül meghozták a döntést: esélyt adnak a picinek az életre. A 30. hétben járt, amikor magas láz és rossz véreredmény miatt kórházba került, ahol közel két hétig vendégeskedett és antibiotikumot kapott. Szerencsére emiatt semmi baja nem lett Nimródnak, akire az idő múlásával egyre nagyobb figyelmet fordítottak az orvosok: "A 37. héten befektettek a klinikára, naponta két CTG-t végeztek és gyakran ultrahangoztak, hogy folyamatosan ellenőrizhessék a baba állapotát. Nem sokkal Nimród várható születési időpontja előtt programozott császárral világra segítették a kisfiamat, akit megmutattak egy pillanatra, és aztán egy ultrahangvizsgálat után mentővel vittek is a GOKI-ba szívkatéterezésre, majd 6 napos korában sor került a szívműtétjére."

Nimród mára okos és mindig mosolygó 7 éves nagyfiúvá cseperedett, aki szeptemberben kezdi az iskolát. Szülei nagy büszkeségére kardiológusi engedéllyel sportolhat is, jelenleg az UTE u8 korosztályában focizik. Az anyukája hasában diagnosztizált rendellenességből visszamaradt nála billentyűszűkület és aortagyök-tágulat, de ez nem akadályozza őt abban, hogy teljes életet éljen és a mindennapjai úgy teljenek, mint a többi iskolába készülő gyereknek. 

Bár a történetük szerencsésen alakult, Andi sokáig elképzelhetetlennek tartotta, hogy még egy gyermekük szülessen, most azonban ismét babát vár, túl van a 30. héten és a vizsgálatok alapján minden a legnagyobb rendben a picivel. "Azoknak, akik most élik át mindazt, amin mi Nimróddal keresztülmentünk, azt tanácsolom, hogy mindenképpen konzultáljanak szívsebésszel, mielőtt a baba sorsáról döntenek. Amennyire lehet, a kismama élvezze a várandósságát, hogy a baba minél tovább maradhasson a pocakjában, hiszen az jelentősen növeli az esélyét a műtét sikerének. Mi, felnőttek el sem tudjuk képzelni, hogy milyen fantasztikus erő lakozik ezekben a pici emberkékben, egytől-egyig hatalmas küzdők! És ami legalább ennyire fontos: a GOKI-ban lévő orvosok és nővérek egytől-egyig remek szakemberek és csodás emberek, akik tényleg mindent megtesznek azért, hogy a hozzájuk került gyerekek meggyógyuljanak!"