Bár filmbe illő, mégis igaz: fajult már lövöldözésig a veszekedés két szomszéd között egy szárítókötél miatt, és történt már késelés azért, mert viráglocsolás után víz csöpögött a felső szomszéd teraszáról. Egyes adatok szerint Európában minden ötödik polgári peres ügy szomszédok közötti viszálykodás miatt kerül a bíróság elé, legtöbbször jelentéktelennek tűnő okok miatt – az indulatok hatására azonban könnyen lesz a bolhából elefánt.

Igaz, hogy a soklakásos társasházak számítanak a szomszédok közötti konfliktusok “tűzfészkének”, tudni kell azonban, hogy a kertes házban élők sincsenek mindig irigylésre méltó helyzetben. Lehet, hogy őket nem veszik körbe minden irányból közvetlen szomszédok, a mindennapok megkeserítéséhez azonban bőven elég kifogni egy együttműködésre képtelen, kizárólag a saját érdekeit szem előtt tartó szomszédot. Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy – a mérgelődésen kívül – mit lehet tenni, ha elfogy a türelem és nem segít a szép szó.

Photo by Robert Anasch on Unsplash

Ha a zaj a baj

Az egymáshoz közel lakók között gyakran robbant ki háborút a “bömböltetett” tévé vagy a hangos zene, de a szüntelenül kopogó cipők is próbára tehetik a szomszédok türelmét. A szakértők szerint a konfliktusok békés rendezésének egyik alapvető szabálya az, hogy nem akkor rontunk rá a szomszédra, amikor az egekbe emelkedik a vérnyomásunk, mert ilyenkor meglehetősen kicsi az esély arra, hogy higgadtan tudunk beszélgetni egymással. Az sem szerencsés, ha az éjszaka közepén bulizó szomszédhoz hálóingben és köntösben csöngetünk be reklamálni – ez az öltözet eleve kiszolgáltatott helyzetbe hoz a másik előtt, aki nagy valószínűséggel nem is vesz komolyan “otthonkában”. Eredményesebben kezelhető a konfliktus, ha másnap kopogunk be hozzá, és megkérjük, hogy legközelebb legyen körültekintőbb. Semmiképpen se fenyegetőzzünk, inkább mondjuk el, hogy esténként pihenni szeretnénk, és próbáljunk meg egyezségre jutni – például meghatározva egy olyan esti időpontot, ameddig mi is toleráljuk a hangzavart.

Hancúrozó gyerekek

Egy felmérés szerint a szomszédok közötti civakodás egyik leggyakoribb oka az a hangzavar, amit a lakásban, az udvaron, a kertben vagy a lépcsőházban játszó gyerekek okoznak, kiegészítve az így létrejött károkozással (betört ablak, összekarcolt autó stb.) Ha a szomszéd gyereke a négy fal között hangoskodik, a fent említetteket érdemes alkalmazni a kulturált problémamegoldás érdekében. Ha viszont máshol okoznak kellemetlenségek a kisebbek, tanácsos más szempontokat is figyelembe venni. Először is: ha a gyerekekre szeretnénk rászólni – nem biztos, hogy jó ötlet! – mindenképpen válogassuk meg a szavainkat, a konfliktust nem velük kell rendeznünk, hanem a szüleikkel! Persze ha szerencsénk van, már az is segíthet, ha szépen megkérjük a kisebbeket, hogy figyeljenek oda a hangerőre, de ez többnyire csak átmenetileg oldja meg a gondot. Ha tehát folytatódik a felfordulás, a szülőkhöz forduljunk, továbbra is ügyelve a normális hangnemre. Megkönnyítheti a helyzetünket, ha kiemeljük és megmutatjuk a házirend erre vonatkozó részét.

Valami bűzlik

A zajokhoz hasonlóan megfoghatatlan, ám rettentően zavaró probléma lehet, ha a szomszéd háza tájáról – legyen szó panellakásról vagy kertes házról – kellemetlen szagok érkeznek. Az orrfacsaró bűzzel a nyári hónapokban a legyek is együtt járnak, így a helyzet még elviselhetetlenebbé válhat a melegben. Több oka is lehet annak, ha “valami bűzlik” a szomszédban, az internetes fórumokban hajmeresztő történeteket olvashatunk például olyan szomszédokról, akik gyűjtik a szemetet, disznót tartanak a lakótelepi lakásban vagy gumit és műanyagot dobnak a tűzre, ha elfogy a tüzelő. Ők talán nem is tudják, hogy ezzel a körülöttük élők alkotmányos jogait sértik, ugyanis az emberhez méltó, tiszta környezethez, valamint az egészséges, kellemetlen szagoktól mentes levegőhöz mindannyiunknak joga van. Az a szomszéd, akitől a bűz érkezik, általában több családot is magára haragít, hiszen sokszor nem csak azt lehetetleníti el, hogy a kertben vagy a teraszon pihenjenek, hanem sokszor az egyszerű szellőztetést is pokollá teheti. Ha jogi útra kell terelni az ügyet – mert a helyi jegyzőnél vagy az ÁNTSZ-nél tett bejelentés nem hozott eredményt –, a panaszosoknak bizonyítani kell a kellemetlen szagok jelenlétét, amihez szakértők bevonására és szakvélemények készítésére van szükség. Fel kell készülni arra is, hogy a pereskedés akár évekig tarthat, azonban ha máshogy nem érvényesíthetjük a jogainkat, érdemes a bírósághoz fordulni.

Égből pottyant szemét

A társasházakban nincs lehetőség arra, hogy a kertben teregessük ki a tiszta ruhát, ezért általában az erkélyen állítjuk fel a ruhaszárítót. Ha nincs szerencsénk a felső szomszéddal, megeshet, hogy a mosott ruhán cigarettacsikket, morzsákat vagy rosszabb esetben hajszálakat / állatszőrt találunk. Teljesen érthető, hogy ilyenkor méregbe gurulunk, mégsem az a megoldás, ha a teraszról felkiabálva szitkozódunk. Ha csak egyszer fordult elő, legyünk elnézőek! Akármilyen bosszantó, mégis egyszerűbb újra kimosni a ruhákat, mint szóváltásba keveredni. Ha újra megesik, akkor tényleg ne hagyjuk annyiban, viszont figyeljünk oda arra, hogy milyen hangnemben beszélünk, hiszen nagy valószínűséggel nem szándékosan akart nekünk rosszat, és a jövőben remélhetőleg figyelmesebb lesz. Akkor válthatunk kicsit határozottabb stílusra, ha az eset megismétlődik – ilyenkor gyűjtsük össze a kéretlen ajándékokat és mutassuk meg a szomszédnak, hogy mi potyog tőle az erkélyünkre.

Ami közös, nem a tiéd!

A társasházak közös helyiségei nagy segítséget jelenthetnek, ha helyszűkében vagyunk, hiszen bepakolhatunk a tárolóba, kiteregethetjük a ruhánkat a tetőn, beállhatunk a kocsival az udvarba stb. Vannak azonban, akik elfelejtik, hogy ezeknek a tereknek a használata mindenkit megillet, és nem értik, miért kapják fel a vizet mások, ha kisajátítják a közös tulajdont. Fontos, hogy ha annyira zavar valakinek a “terjeszkedése”, hogy azt mindenképpen szóvá akarjuk tenni, akkor mi magunk vegyük kézbe az ügyet – ne a közösség érdekeire és a többiekre hivatkozzunk! Ha tényleg vannak olyanok, akik mellénk állnak az ügyben, akkor együtt lépjünk fel, de ne általánosságban beszéljünk, mert ezzel konfliktust gerjeszthetünk a figyelmetlen szomszéd és valaki olyan között, aki talán észre sem vette, hogy kisajátított például egy parkolóhelyet. Ha semmiképpen nem találjuk a közös nevezőt, keressük ki a házirend erre vonatkozó passzusát, és mutassuk meg a szabályszegőnek. Lehet, hogy ez sem lesz elég, ilyenkor megtehetjük a szükséges jogi lépéseket.