Az általános iskolákban – nagyon helyesen – fontosnak tartják, hogy a gyerekek megtanuljanak úszni. A szülők örülnek, de a kicsik közül nem mindenki lelkes. Bár külső szemlélőként nem nagy ördöngösség megtanítani a kicsiknek a különféle úszásnemeket, Becz György testnevelő tanár mégis azt javasolja, bízd szakemberre a dolgot, mert az úszásoktatás nem gyerekjáték.

– Amikor a szülők babaúszásra hordják a piciket, hozzásegítik őket ahhoz, hogy könnyebben tanuljanak majd úszni?

– A babaúszást általában nagyon élvezik a kisgyerekek, hiszen a magzati korban mindannyian a vizes közeget szokjuk meg, úszni viszont nem tanulnak meg itt a babák. Az biztos, hogy nagyon önfeledten és otthonosan mozognak a vízben, nyitott szemmel és félelem nélkül úszkálnak, ezek a mozdulatok azonban ösztönösek, nem pedig tanultak. Korukból adódóan még az úszásoktatást segítő kommunikációra sem képesek, tehát a babaúszás sokkal inkább a komfortérzetük miatt előnyös.

– Mennyi idős korban érdemes úszásra tanítani a gyerekeket?

– A tapasztalatok azt mutatják, hogy 3-4 éves koruk körül a kicsik már megértik, hogy mit szeretnénk tőlük, és általában nagyon lelkesen sajátítják el az úszásnemeket. Ehhez azonban fontos, hogy a kicsi ne féljen a víztől – ha jól érzi magát a medencében, nagyon könnyen és gyorsan megtanulhat úszni. Nálunk az első foglalkozáson a szülővel együtt jönnek a gyerekek, együtt játszanak a vízben, és közben velem is megismerkednek. Ha felkészültnek érzik magukat a tanulásra, nekilátunk a módszeres oktatásnak. A kicsik mindig rendkívül lelkesek, borzasztóan igyekeznek, és nagyon hálásak, ha szeretettel és figyelemmel fordulunk feléjük, ami nálam az oktatás során elsőszámú szempont.

– Mi a teendő azokkal a gyerekekkel, akik félnek a víztől, és egy porcikájuk sem kívánja az úszásórát?

– Annak ellenére, hogy az emberek számára a víz természetes közegnek számít, előfordul, hogy negatív élmények hatására félelem alakul ki a vízhez kapcsolódóan. Ilyenkor semmiképpen sem helyes erőltetni az úszást, sokkal jobb, ha szép fokozatosan szoktatjuk a gyereket a vízhez. A sok játéknak köszönhetően előbb-utóbb mindenkivel meg lehet szerettetni a vizet, de lényeges, hogy erre elég időt hagyjunk a kicsinek. Számukra különösen nagy segítség lehet az olyan segédeszközök használata, mint amilyen például a karúszó: ez ad egyfajta biztonságérzetet, mégis lehetővé teszi a szabad mozgást. Ha már otthonosan érzik magukat a medencében és megszerezték a vízbiztonságot, velük is el lehet kezdeni az úszás gyakorlását. Az, hogy ez mennyi idő alatt alakul ki, gyerekfüggő, és természetesen az sem mindegy, hogy milyen mértékű, vízhez kötődő stressz érte őket. Ma már szerencsére egyre kevesebben tartanak a víztől, mert a szülők pici baba koruktól kezdődően hozzászoktatják őket a vízhez, ezért az egy cseppet sem ismeretlen terep a számukra.

– Helyes az, ha a vízbiztonság megszerzésén túl, úszni is a szülők tanítják meg a gyereket?

– Személy szerint nem vagyok híve annak, hogy a szülők oktassák a kicsiket, annak ellenére, hogy ez a szakmám, a saját lányomat sem én tanítottam úszni. Nem tartom szerencsésnek összemosni a hozzátartozói és a tanári szerepeket, nemcsak azért, mert egészen más viszony fűződik ezekhez, hanem azért is, mert a rokoni kapcsolat igencsak megnehezíti az oktatást. Nem beszélve arról, hogy az úszás komoly dolog, ezért mindenképpen érdemes annak tanítását olyan szakemberre bízni, akinek nagy tapasztalata van ezen a téren, és tudja, hogy milyen ütemben, milyen módszerekkel fejlesztheti leghatékonyabban a gyerekek tudását. A szülőkkel való gyakorlás már egészen más kérdés, azt mindenképpen hasznosnak tartom, és ha óra után megkérdezik, hogy milyen feladatokat próbálgassanak, szívesen segítek. Azt azonban még egyszer hangsúlyozom, hogy az alapok lefektetését legjobb rutinos úszásoktatóra bízni.

– Miért különösen fontos ez?

– Sokan gondolják úgy, hogy nem nagy kunszt úszni tanítani a kicsiket, az azonban már kevesebbeknek jut eszébe, hogy egy-egy „házi tanfolyam” alkalmával hibás mozgást sajátíthatnak el a gyerekek. A szakemberek ezzel szemben tisztában vannak az életkori sajátosságokkal, és tudják, hogy kinél milyen módszereket érdemes alkalmazni ahhoz, hogy az oktatás hatékony legyen.