Amikor egy gyerek még pici, gondolkodás nélkül fölvesszük és magunkhoz öleljük, ha sír, hiszen tudjuk, hogy a közelségünk megnyugtatja, még akkor is, ha nem szüntet meg egy csapásra minden babagondot. Aztán ahogy telik az idő, hiába szeretnénk, kezd ,,súlyos problémává” válni a fölkapkodás, hiszen a gyorsan gyarapodó gyerekeket már nehéz emelgetni, netán a karunkba zárva cipelni.

És el is érkeztünk a kulcsszóhoz, a cipeléshez… Merthogy cipelni és hordozni nagyon-nagyon mást jelent, még akkor is, ha a végeredmény ugyanaz. Cipelni mindig valami nagyon nehezet szoktunk, sok-sok fáradtság árán, miközben a hordozás könnyedséget, örömet sugall, és ez pontosan így van a babahordozással, aminek a neve akkor se tévesszen meg, ha nagyobbacska a gyereked, merthogy a megfelelő hordozóval akár 4-5 éves gyerekeket is lehet hordozni!

Sőt, szerintem kellene is!

Gondoljunk csak bele, mekkora élményt jelent számukra, hogy végre ,,felnőttes magasságból” szemlélhetik a világot – ha valami, hát akkor ez biztos, hogy új távlatokat nyit meg előttük, épp abban a korban, amikor a kíváncsiságuk határtalan. Az én kisfiam imádja, hogy a felnőttek szemébe nézhet és rájuk mosolyoghat, s hogy egy karnyújtással az értésemre adhatja, hogy mit szeretne közelebbről szemügyre venni, megtapogatni. Nem kell folyton lentről ágaskodnia, hiszen hirtelen minden elérhetővé válik. Az a közelség pedig, amivel a hordozás megajándékoz, lehetővé teszi, hogy a gyereked minden szavát meghalld, és az összes kérdésére válaszolj.

Az ergonomikus hordozók óriási előnye, hogy egy porcikád sem fog fájni sem hordozás közben, sem utána – pedig nyomjon akármennyit is a lurkód, a hordozással felemeled, a válladra veszed, és segítesz neki abban, hogy felfedezze a világot. Fantasztikus élmény ennek részese lenni! Amikor járni kezdenek, persze igénylik a szabadságot, és ezt tiszteletben is kell tartani. Viszont amikor elfáradnak az apró lépteik után, újra hozzád bújnak, és álomra is hajthatják a fejüket. Ilyenkor a gyereked egy kis időre újra az a védtelen baba lesz, akit a szülőszobában megismertél, s akinek akkor megígérted, hogy mindig mellette leszel, és bízhat benned, örökké.

Ha hordozod a babádat, Te is sok újat tanulsz – minden rezdülését érezheted, és jóval hamarabb ráérezhetsz arra, hogy épp mire van szüksége: szavak nélkül is megérted, mikor fél, mikor fázik, mikor éhes, mikor álmos, és hogy mikor vágyik arra, hogy egy kicsit szabadjára engedd. Ilyenkor, bármennyire vágysz is arra, hogy a közeledben legyen, tedd azt, amit kér – ez igazán fontos ahhoz, hogy ne sérüljön az a mély bizalom, melynek kialakulásához a hordozás is nagyban hozzájárul.

Számomra leírhatatlanul szép volt – és szép még ma is – érezni azt, ahogy hétről-hétre gyarapszik a kisfiam, aki ,,rám nehezedhet”, mégsem érzem tehernek, sőt, biztos hátteret nyújtok neki. A hordozók pedig nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak abban, hogy újra egyek legyünk, mint a borsó, meg a héja… Összeölelkezve, de sosem túl szorosan.