Amikor engem írni tanítottak, azoknak a gyerekeknek – köztük nekem is – akik ösztönösen nem a jobb kezükbe fogták a ceruzát, rá kellett ülniük a bal kezükre, hogy még véletlenül se mondjanak ellent Mónika néni elképzeléseinek. Módszerének hála írni csak jobb kézzel tudok, de „nyomokban” balkezes maradtam: mosogatni például csak ezzel a kézzel szeretek.

Szerencsére ma már egyre kevesebb „Mónika néni” tanítja írni a gyerekeket, sőt, a balkezesek szövetségeseként a Magyarországi Balkezesek Egyesülete nagyon sokat tesz azért, hogy eloszlassa a velük kapcsolatos tévhiteket és előítéleteket. A hazai helyzetről és az átszoktatás következményeiről Kiss Erzsébetet, az egyesület elnökét kérdeztük.

Photo by @felipepelaquim on Unsplash

Rendelkeznek statisztikai adatokkal arról, hogy milyen gyakori a balkezesség hazánkban?

Az egyesülettel évek óta igyekszünk minél több óvodába ellátogatni országszerte, hogy már egészen kicsi korban tudatosítsuk a gyerekekben, hogy a balkezességben nincs semmi szégyellnivaló, és a pedagógusoknak is új információkkal szolgálunk. Ennek a programnak köszönhetően egyszerűen felmérhetjük azt is, hogy hány gyerek érintett a balkezességben: arra kérjük a kicsiket, hogy rajzolják körbe a kézfejüket – aki a jobb kezét tartja a papíron és a ballal ragadja meg a ceruzát, az bizony balkezes.

Azért is szerencsés, hogy a 3-7 éves korosztályt vizsgáljuk, mert az átszoktatás általában az iskolában veszi kezdetét, az óvodások viszont ezen a téren még „érintetlenek”. Az így szerzett tapasztalatink azt mutatják, hogy a feltételezettnél – vagyis hogy minden kilencedik-tizedik ember balkezes – jóval gyakoribb, csaknem tizenöt százalékos az előfordulása.

Hogyan fogadják a pedagógusok a balkezes gyerekeket?

A programunk keretében sok pedagógussal volt szerencsém elbeszélgetni, és ők arról számolnak be, hogy Magyarországon – hivatalosan – körülbelül húsz éve nincs átszoktatás. Azóta, amióta hozzánk is elértek azok az agykutatási eredmények, amelyek arról számolnak be, hogy akár súlyos problémákhoz is vezethet az átszoktatás. Az egyszerűbb beszédhibától kezdve (mint amilyen a dadogás), a viselkedészavaron és a disz-betegségeken (például diszlexián, diszgráfián) át egészen a komoly agyi károsodásig. Persze nem törvényszerű, hogy ez bekövetkezik, de azt gondolom, semmi szükség rá, hogy ilyen veszélyeknek tegyük ki a gyerekeket.

Nagy részüknél megfigyelhető például jellembéli változás az átszoktatás után. Egyszer egy kétségbeesett apuka fordult hozzánk, aki elmesélte, hogy az alternatív iskolában tanuló kislánya az átszoktatással egy időben rendkívül visszahúzódóvá vált és magába fordult, pedig korábban könnyen barátkozó, nyitott kisgyerek volt. Ha jobban belegondolunk, semmi meglepő nincs abban, hogy a kicsik így reagálnak az átszoktatásra: tulajdonképpen az identitásuk szenved csorbát azáltal, hogy egy mások által normálisnak ítélt minta követésére próbálják átszoktatni őket. Ebbe beleszólni azt gondolom körülbelül annyira helyénvaló, mint megvetni valakit azért, mert barna és nem kék szemmel született.

Valamilyen szinten tehát minden átszoktatott balkezes „sérültnek” tekinthető, még akkor is, ha csak minimális mértékben látja kárát a változásnak. Az egyik ismerősöm például a térlátásán érzi az átszoktatás hatását, aminek eredményeként rendkívüli nehézséget okoz számára a tolatás autóvezetés közben. Anyukámnak, aki szintén átszoktatott balkezes, a döntési mechanizmusa szenvedett csorbát, nála tehát a bizonytalanság nem a térlátásban, hanem lelki szinten jelentkezik.

Hallottam már olyanról is, amikor nem a tanítónők, hanem épp a szülők érezték életbevágóan fontosnak, hogy a gyereküket jobbkezessé neveljék…

Ez sajnos tényleg így van, előfordul, hogy „házilag” próbálják meg átszoktatni a balkezes kicsiket. Egy balkezes kisgyerek szülei eléggé ijedten kértek tőlünk tanácsot, mert nem értették, mitől kezdett hirtelen dadogni az egyébként teljesen egészséges gyerekük. Sem ők, sem a tanítónők nem dolgoztak azon, hogy a kicsit jobbkezessé szoktassák, később viszont kiderült, hogy a nagymama titokban rendszeresen ezzel próbálkozott. Egy másik család rendkívül felháborodott levelet küldött nekünk, amiben arról számoltak be, hogy otthoni módszerükkel sikeresen, már-már teljesen átszoktatták balkezes gyereküket jobbra, amikor azonban iskolába ment, a pedagógusok elszörnyedtek az átneveléstől. Megpróbálták hát visszaszoktatni a gyereket a bal kéz használatára, aminek a vége az lett, hogy a kicsi macskakaparás-szerűen kezdett írni, és az olvasással is gondjai támadtak. A család nem ismerte be, hogy a probléma gyökerét épp az ő kezdeményezésük jelentette, helyette az egyesületet és a pedagógusokat hibáztatták, amiért azt valljuk, hogy a balkezességben nincs semmi kivetnivaló.

A szülők és más családtagok általi átszoktatás hátterében általában az áll, hogy a gyerekeket szeretnék megkímélni attól, hogy kilógjanak a sorból. Manapság vagy nagyon el kell térni az átlagtól, vagy mindent meg kell tenni azért, hogy beleolvadjunk a tömegbe – köztes állapot nem igazán létezik. Ha azonban végre a szülőkben is sikerülne tudatosítani, hogy a balkezesség egyáltalán nem sorolható a deviáns viselkedésminták közé, bizonyára sokkal kevesebben – és idővel talán egyáltalán nem – próbálnák meg átszoktatni a gyereküket.

Ha már a családnál tartunk: a balkezesség öröklődik?

Ez a kérdés már Darwint is foglalkoztatta, akinek a családjában szintén előfordultak balkezesek. A kutatási eredmények egyértelműen alátámasztották, hogy a balkezesség továbbadható, ennek az esélye negyven százalék fölötti, ha mindkét szülő esetében a bal kéz bizonyul ügyesebbnek. Találkoztam olyan vizsgálati eredménnyel is, ami arról számol be, hogy genetikusok megtalálták a balkezesség öröklődéséért felelős gént. Bár a kisgyerekeknél meglehetősen nehéz megállapítani, hogy később a jobb vagy a balkezük lesz domináns, több balkezes gyermek ultrahangfelvételén látszott, hogy már az anyaméhben a balkéz hüvelykujját szopta, vagy épp a bal kezével „integetett”.

Mint minden éremnek, a balkezességnek is két oldala van. Mi az, amiben a balkezesek kiemelkedőbbek a jobbkezeseknél?

A balkezesek a jobb agyfélteke dominanciája miatt gyakran rendelkeznek kitűnő zenei érzékkel, és ügyesebbek bizonyos sportokban. Olimpiai bajnok vívónőnk, Nagy Tünde balkezes, de a korábban rendkívül szép sikereket elért sportolóink közül Benedek Tibor, Puskás Ferenc focista és Papp László ökölvívó is közéjük sorolható. Mivel a jobb agyféltekét inkább az érzelmek uralják, sok balkezes színészi adottságokkal megáldott, de a képzőművészek, festők, grafikusok között is gyakori a balkezesség.

Ahhoz, hogy ezek az adottságok felszínre kerüljenek, nem mindegy, hogy milyen eszközök kerülnek a kezünkbe. Milyen, akár hétköznapi tárgyból kapható balkezes változat?

Rengeteg olyan eszköz áll a rendelkezésünkre, amiről sokan nem is hinnék, hogy balkezes változatban mennyivel egyszerűbben alkalmazható. Evőeszközök, süteményes villa, tortalapát, kenyérvágó kés, zöldség- és gyümölcshámozó, dugóhúzó, konzervnyitó, hegyező, visszafele számozott balkezes vonalzó, fölül spirálozott füzet (így írás közben nincsenek útban a fémkarikák), ergonómikus tollak és ceruzák, papírvágó- és metszőolló vagy balkezes fodrászoknak kifejlesztett hajvágó olló, és a sort még hosszan folytathatnám.