Abban, hogy egy egészségközpontot reklámozó óriásplakátról egy nővérke mosolyog ránk, nincs semmi különös - az viszont már egyáltalán nem mindennapos, hogy a reklámban szereplő asszisztens nem hivatásos modell, hanem tényleg nap mint nap találkozik a páciensekkel: részt vesz a rendeléseken, ha kell vért vesz vagy kisebb sebészeti beavatkozásoknál segédkezik.

Tóth Tímea - akit most több óriásplakáton is viszontláthatunk, mert a munkahelye „arca” lett - imád az egészségügyben dolgozni, ahogy meséli, az életében folyamatosan jelen volt a gyógyítás és a segítségnyújtás. „Anyukám egy idősek otthonában dolgozott, és iskola után a húgommal sokszor bejártunk vele a munkahelyére. A biológia és az emberi test működése mindig is az érdeklődésem középpontjában állt, úgyhogy a kezdetektől fogva határozott elképzelésem volt arról, hogy ha eljön a pályaválasztás ideje, milyen irányban induljak el” - így történt, hogy Timi útja más szakmákban tett kitérők nélkül, egyenesen az egészségügy felé vezetett, amit ő egy pillanatig sem bánt meg, sőt, ha újrakezdené az életét, akkor sem döntene másképp.  

Timi munka közben - Fotó: Doktor24 Egészségközpont

Akkor boldog, ha segíthet

„Úgy érzem, hogy én erre a pályára születtem” - mondja lelkesen Timi, aki a gyerekkorát egy olyan kis faluban töltötte, ahol teljesen természetes volt, hogy az emberek mindenben segítenek egymásnak. Az általános iskolát követően Budapestre jött tanulni, a fővárosba pedig a segítőkészséget és az empátiát is magával hozta útravalóként. Először a Péterfy Sándor utcai kórház belgyógyászati onkológia osztályán kezdett dolgozni, majd az intenzív osztály munkáját segítette. Ahogy ő fogalmaz, ezeken a kórházi részlegeken tényleg mindent látott, ezért lehet az, hogy szakmai téren nem ijed meg semmitől.

„Amellett, hogy nagyon sokat tanultam ebben a kórházban, lelkileg igen emberpróbáló volt a munkám. Itt a saját szememmel láttam nap mint nap, hogy milyen sokat nyom a latban a prevenció - egyrészt az egészséges életmód, másrészt a szűrővizsgálatokon való rendszeres részvétel -, s hogy mi történhet, ha erre nem fordítunk kellő figyelmet. Így született meg bennem a döntés, hogy inkább ezen a vonalon haladnék tovább, és annak szentelném a munkám, hogy segítsek az embereknek az egészségmegőrzésben” - emlékszik vissza a fordulópontra Timi.

Nem csak beszél róla, tett is érte

Mindez nem csak arra sarkallta Timit, hogy felnőttként visszaüljön az iskolapadba és olyan képesítéseket szerezzen, amikkel prevenciós munkát végezhet, hanem ő maga is életmódot váltott. „5 év leforgása alatt megszabadultam 30 kilótól az étkezésem megreformálásával, az adagok lecsökkentésével és a rendszeres sporttal, ami korábban teljesen elképzelhetetlennek tűnt számomra. Eleinte alig vártam, hogy véget érjen a 20 perces futás, idővel aztán annyira belejöttem, hogy másfél-két évvel ezelőtt lefutottam egy félmaratont” - avat be a kulisszatitkokba, majd hozzáteszi: „Sajnos a mi családunkban is felütötte a fejét több olyan krónikus betegség szövődménnyel együtt, amit valószínűleg én sem kerülhettem volna el életmódváltás nélkül. Annak, hogy ezt sikerült véghez vinnem, a munkám során is hasznát veszem, hiszen a saját példámmal is biztatni tudom a pácienseket, hogy sosem késő elkezdeni - én is a harmadik ikszen túl vágtam bele az életmódváltásba.”

Először majd’ belehalt húsz perc futásba, végül félmaratont futott – Fotó: Magánarchívum

„Alig hiszem el, hogy ez megtörtént velem!”

Bár Timi nagy fogyása nem csak az egészségének tett jót, hanem a megjelenésének is, sosem álmodozott arról, hogy egy napon óriásplakátra kerüljön. „Soha nem szerettem szerepelni, és annak sem örültem, ha fotóztak, valószínűleg azért, mert gyerekként és a felnőttkorom nagy részében küszködtem a plusz kilókkal. Amikor a munkahelyemen a kommunikációs vezető behívott az irodájába, és elmondta, hogy azt szeretnék, hogy én szerepeljek a reklámanyagokon, a hatalmas meglepetés mellett óriási megtiszteltetést éreztem” - idézi fel Timi, akire a férje és a kisfia már a felkérés pillanatától kezdve nagyon büszkék voltak. 

Az izgalmas feladatról csak néhány embernek mesélt, a többieket csak a fotózás után avatta be abba, hogy hamarosan felbukkan majd a fényképe egy-egy buszmegállóban vagy óriásplakáton. „Mindenki nagyon lelkesen fogadta a hírt, amikor a plakátokat kihelyezték, sorra érkeztek a képüzenetek a barátoktól és az ismerősöktől, hogy megmutassák, hol »futottak össze« velem. Hiába tudtam róla, hogy több forgalmas helyre is kikerül majd a fotóm, nagyon furcsa érzés volt viszontlátni magam a reklámokon, néha még most is alig hiszem el, hogy ez tényleg megtörtént velem!”

Timi és a kisfia - Fotó: Magánarchívum

A nagy találkozás

Timiék épp a kisfia egyik edzéséről tartottak hazafelé, amikor először botlottak bele az óriásplakátba: „A kisfiam akkor átölelt hátulról a kocsiban, és azt mondta, »Anya, olyan szép vagy!« Persze tudom jól, hogy a vele egykorú gyerekek még tényleg az anyukájukat látják a világon a legszebbnek, de ez az én boldogságomon semmit sem változtat!”