Nálatok ki hozza az ajándékot karácsonykor? A Jézuska, az Angyalkák, a Télapó vagy a Karácsonyi Manók? Netán már rég tudják a gyerekek, hogy mindez csak mese és a felnőttek műve, ami ilyenkor történik? A Menőke blogot nem hagyta nyugodni a kérdés, ezért Győri Ildikó pszichológust faggattam arról, mikor a legjobb beavatni a kicsiket abba, hogy a Mikulás és társai (sajnos) nem léteznek.

Ha egy mondatban kellene összefoglalnia a lényeget, akkor a szakértő azt válaszolná: Minél később, annál jobb! Bár ebben a kérdésben is sok kéretlen tanácsot kapnak a szülők, hiszen mint mindenről, erről is határozott véleménye van a családtagoknak, a barátoknak, a szomszéd néniknek, de még az ismeretleneknek is, Győri Ildikó szerint azonban a gyerekeket általában a szüleik ismerik a legjobban, s ameddig ők úgy látják, hogy a kicsik igénylik azt, hogy hihessenek a mesevilágban, addig jó megőrizni ezt a varázslatot.

Photo by Beatriz Pérez Moya on Unsplash

- Nehezíti a helyzetet, ha mások "felvilágosítják" a gyerekeket Jézuska-ügyben. Mit javasol ilyen esetekre?

- Igaz, hogy emiatt valamelyest veszít a fényéből az ünnepi készülődés, mégis azt javaslom, hogy amíg a gyerek vevő rá, őrizzük meg ezt a játékosságot. Ez persze nem azt jelenti, hogy "hülyének kell nézni" őt, de annál jobb, minél tovább életben tudjuk tartani szülőként a Jézuskát. Spanyolországban még a 12 éves kiskamaszok is boldogan írnak levelet a Télapónak, pedig jól tudják, hogy kiktől érkeznek az ajándékok. Épp a napokban mondta nekem méltatlankodva egy kisfiú, hogy nem érti a nagyiékat: egy csomó pénzt elköltenek karácsonyi ajándékra, miközben elég lenne, ha szólnának az Angyalkáknak. Ez is jól példázza, hogy a gyerekek ösztönösen hinni akarnak a mesékben még akkor is, ha tudják, hogy mi az igazság.

Szerintem nincs is annál szomorúbb, mint amikor a 3-4 éves gyerekektől elveszik a felnőttek az ünnepvárás örömét, és kerek-perec kijelentik, hogy szó sincs Angyalkákról meg Karácsonyi Manókról, hiszen mindent a felnőttek intéznek. A szülők talán nem is sejtik, mitől fosztják meg a kicsiket, amikor a kelleténél korábban rántják le a leplet a valóságról. 

- Milyen pluszt ad a gyerekeknek, ha nem törődünk a többiekkel és sokáig "eljátsszuk" azt, hogy a karácsony igenis varázslatos?

- Amíg a gyerekek hisznek ebben a varázslatban, addig meg vannak győződve arról is, hogy csodák márpedig léteznek. Igazán kár ezt kicsi korukban eloszlatni, ez az érzés ugyanis felnőttként sokat segíthetne nekik, amikor valamilyen nehéz helyzetbe kerülnek, az optimizmus alapját ugyanis épp ezek a mesebeli hagyományok teremtik meg. Sokkal jobb lenne, ha a pesszimizmus helyett a szülők is megpróbálnának úgy gondolkodni, hogy mindig van remény arra, hogy a dolgok jóra fordulnak.

A gyerekkorban éppen az a szép, hogy elhisszük, hogy bármi lehetséges, az pedig nagyon rossz, ha idő előtt szembesülünk a rideg valósággal. Nincs semmi meglepő abban, hogy azok a gyerekek, akik kicsi korukban "képbe kerülnek", 10 évesen már komoly felnőttnek érzik magukat és nem tartják kívánatosnak a szüleik közelségét.

A mesehősök és a varázslatos képességek szimbólumokon keresztül arra tanítják meg a gyerekeket, hogy a legreménytelenebb helyzetekből is van kiút, és a megoldhatatlannak tűnő feladatok is teljesíthetők, ha viszont összetörjük ezt a mesevilágot, tulajdonképpen a felnőtté válás útjára taszítjuk őket akkor, amikor még javában játszaniuk kellene.

A legkisebb királyfi, aki hét évig vándorol, mire megtalálja az óperenciás tengeren túl elrejtett kincset, azt mutatja meg a nekik, hogy a sikerhez kitartásra és türelemre van szükség, azok az ellenségek pedig, akikkel az ifjú trónörökös megküzd az út során, arra tanítja őket, hogy bizonyára nekik is lesznek majd nehézségeik, de nem szabad, hogy ezek eltántorítsák őket a céljaiktól. A Mikulás, a Télapó, a Jézuska vagy az Angyalkák is azt erősítik meg a kicsikben, hogy léteznek csodák, és a legféltettebb kívánságok is valóra válhatnak. 

A fiús szülők figyelmét külön felhívnám arra, hogy ha hagyják, hogy a gyerekek elhiggyék, hogy a karácsony igenis egy varázslatos ünnep, akkor sokat tesznek azért, hogy a kisfiukból figyelmes férj és gondoskodó apuka váljon felnőtt korában!

- Ha eljön az idő, hogy felfedjük a titkot, hogyan avassuk be őket?

- Sok szülőn látom azt az utóbbi időben, hogy amolyan megmondóember szeretne lenni a gyereke életében, pedig a kicsiket épp megvédeni kellene az igazságtól, nem pedig rájuk zúdítani azt... Az én véleményem az, hogy kíméletesen mondjuk el nekik, hogy mi az igazság, és ameddig lehet, őrizzük meg a karácsony varázsát. Ha így teszünk, azzal nagyban hozzájárulunk ahhoz, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat és őszintén örüljenek a meglepetéseknek, úgy, ahogy arra csak ők képesek. Lássuk be, felnőttként is sokkal izgalmasabb a várakozás, ha a szeretteink nem a mi jelenlétünkben szerzik be az ajándékunkat (még akkor is, ha csak apróságokról van szó!), hanem egyedül és titokban intéznek mindent - miért épp a gyerekeket kellene megfosztani ettől a boldogságtól?