Néhány évvel ezelőtt szinte csak a külföldi hírekből vagy a filmekből hallottunk a zaklatásról, pedig a fizikai vagy lelki terror alkalmazása sajnos nem új keletű probléma hazánkban sem. Nem ritka, hogy iskoláskorú gyerekek szenvedik el a kegyetlenkedést a társaiktól, ami jóval túlmutat az egyszerű csúfolódáson vagy kiközösítésen.

Sajnálatos tény, hogy ha az áldozat nem kap időben segítséget, akár tragédiával is végződhet a folyamatos kekeckedés. Egy 13 éves brit lány, Erin Gallagher azért vetett véget saját kezűleg az életének, mert az osztálytársai folyamatosan bántották – a "bűne" az volt, hogy szépségével kilógott a sorból. Néhány éve egy székesfehérvári szakképző iskolában ugrott az aulába a legfelső emeletről egy 17 éves fiú, aki szintén társai kegyetlenkedése miatt kísérelt meg öngyilkosságot. A szakértők nem győzik elégszer hangsúlyozni, hogy a szülőknek és a pedagógusoknak jobban oda kellene figyelniük az árulkodó jelekre, mert az érintettek sokszor félnek segítséget kérni, egyszerűen azért, mert szégyellik magukat.

Photo by Adam Birkett on Unsplash

Nem túlzás azt állítani, hogy az áldozat élete múlhat azon, hogy feltűnik-e valakinek, hogy zaklatják, és hogy megkapja-e az ilyenkor szükséges segítséget, bátorítást. Gondolj bele, milyen lehet hónapokon keresztül elviselni az ilyen helyzetekkel járó félelmet, megszégyenítést és magányt, valamint a lelki gyötrelmek miatt jelentkező testi tüneteket! Mindez erőteljesen csökkenti az önbizalmat, miközben növeli a szorongást. Ha a bántalmazott nem kap elég figyelmet és nem érkezik időben segítség, eljuthat arra a pontra, amikor úgy érzi, csak az vethet véget a szenvedéseinek, ha öngyilkosságot követ el.

Iskolapélda

Az UNICEF adatai szerint hazánkban minden tizedik iskolást zaklatták már fizikailag vagy verbálisan, illetve a világhálón (például valamelyik közösségi oldalon). Egy 2012-ben készült, kimondottan az iskolai zaklatással foglalkozó felmérés eredménye szerint minden második bántalmazott arra panaszkodott, hogy nem tudott beilleszkedni az osztályközösségbe, így a közvetlen iskolai környezetében nem volt senki, aki a védelmére kelhetett volna. Figyelemreméltó azok aránya is, akik tétlenül nézték mások kegyetlenkedéseit: a megkérdezettek fele egyrészt azért nem nyújtott segítséget az áldozatnak, mert attól félt, hogy ő is a bántalmazók célpontjává válik, másrészt azért, mert nem tudta, hogyan lehetne közbelépni.

Intő jelek

Semmiképpen sem szabad félvállról venni, ha a gyereken olyan furcsa sérülések nyomai láthatók, melyek eredetére nem tud elfogadható magyarázatot adni, illetve ha gyakran jön haza az iskolából szakadt, gyűrött, piszkos ruhában – ezek elég egyértelműen utalnak a fizikai bántalmazásra. Jobb résen lenni, ha soha nem mesél az osztálytársairól, nem szervez velük közös programot és soha nem hívja meg magához egyiküket sem. Vészhelyzetre utaló jel továbbá, ha a gyerek szorong, fél iskolába menni, reggelente has- vagy fejfájásra panaszkodik, illetve ha hangulatzavarokkal küzd és feltűnően ingerlékennyé vagy túlérzékennyé vált. 

Mégis, mit lehet tenni?

A zaklatással szemben a legjobb stratégia a megelőzés lenne, ez azonban hazánkban – akárcsak szerte a világban – még meglehetősen gyerekcipőben jár. Azokban a közösségekben, ahol a tagok elfogadóak egymással és toleránsak a kulturális, illetve szociális különbségeket illetően, még csírájában elfojtható a zaklatás, hiszen általában az agresszor kerül kirekesztésre, nem pedig az ő kiszemeltje. Hatalmas előrelépést jelentene, ha a szülők és a pedagógusok között jól működő, őszinte kommunikáció zajlana, illetve ha baj esetén együttes erővel és határozottan lépnének fel a zaklatóval szemben. Ha egy szülő azt gyanítja, hogy a gyermekét zaklatják az iskolatársai, a legjobb, amit tehet, ha a pedagógusok segítségét kéri – ha pedig egy tanár véli úgy, hogy a többiek bántalmaznak valakit az osztályban, első lépésként a gyermek szüleivel kell felvennie a kapcsolatot. Ideális esetben a feleknek közösen kellene megoldást keresni a problémára, ezzel egy időben pedig a bajba jutottal is éreztetniük kell, hogy nincs egyedül, és mindenben számíthat a felnőttek segítségére.

Érd tetten az elkövetőt!

Nem árt ismerni azokat a figyelmeztető jeleket sem, amelyek a zaklatóra jellemzők, hiszen akkor is azonnal lépni kell a szülőnek, ha arra gyanakszanak, hogy gyermekük bántalmaz másokat. Jellemző, hogy rossz a tanulmányi eredménye és nehezebben köt kapcsolatot a körülötte élőkkel. A magatartásproblémák mellett megfigyelhető, hogy egyáltalán nem szabálykövető, ami agresszív, erőszakos viselkedést eredményezhet, nem csak az iskolában, hanem otthon is.