Vajon a génjeinken múlik-e, hogy rabjává válunk valamilyen káros szenvedélynek? Ezzel a kérdéssel kezdtük a beszélgetést Dr. Zacher Gáborral, aki az érdekes válaszok mellett elképesztő statisztikai adatokkal is szolgált a férfiak és nők alkoholizmusával kapcsolatban.

– Egészen biztos, hogy az öröklésnek is fontos szerepe van a függőségek kialakulásában, hiszen a DNS-en már megtalálták a függőségért felelős területet. Tudni kell azonban, hogy a szociális minta ennél sokkal meghatározóbb. Ennek ellenére még mindig rengetegszer halljuk azt a mondatot, hogy valaki azért iszik, mert már az apja, a nagyapja, sőt a dédapja is gyakran nézett a pohár fenekére. Akik erre hivatkoznak, úgy gondolják, hogy nem ők tehetnek az alkoholproblémájukról, csakis a szerencsétlen örökségük miatt kerültek ilyen helyzetbe – vág a közepébe hazánk legkedveltebb toxikológusa.

Photo by Yutacar on Unsplash

Pedig a képlet nem ilyen egyszerű, igaz?

A stasztikai adatok szerint annak a gyereknek, akinek legalább az egyik szülője alkoholbeteg, másoknál hétszer nagyobb az esélye arra, hogy később alkoholistává válik – de nem azért, mert ezt hordozza a génjeiben, hanem azért, mert nagyon sokat nyom a latban, hogy mit hozunk otthonról, milyen mintát látunk. Szerencsére hozhatunk pozitív példákat is: két alkoholista szülő mellett is dönthet valaki úgy, hogy nem iszik.

A kábítószerhez hasonlóan alkoholfüggővé tehetik-e a gyermeküket azok a nők, akik a babavárás alatt sem vetik meg az italozást?

Ilyen esetekben nem alakul ki alkoholfüggőség a babában, viszont számolni kell egy súlyos következménnyel, amit magzati alkoholszindrómának neveznek. Hazánkban évente körülbelül 2-300 gyermek jön világra ezzel az összetett fejlődési rendellenességgel, amely testi és pszichés problémákat egyaránt okozhat. Az a szomorú az egészben, hogy a gyerekek teljesen vétlenek a betegség kialakulásában, mégis ők szenvednek miatta a legtöbbet. (A magzati alkoholszindrómás babák a korukhoz képest kis súllyal és kisebb fejjel születnek, ami utalhat az agy visszamaradott fejlettségére. Az értelmi fogyatékosság mellett szívproblémák és ízületi károsodások is kialakulhatnak.)

Hányan érintettek hazánkban az alkoholfüggőségben?

Tízmillió emberből körülbelül nyolcszázezer alkoholista, és két és fél millió úgynevezett nagyivó. Ez utóbbiaknál nem alakulnak ki elvonási tünetek, ha nem jutnak alkoholhoz, életükben azonban gyakran adódnak olyan periódusok, amikor igencsak felöntenek a garatra.

Új jelenség és a fiatalabbak körében rendkívül elterjedt az úgynevezett rohamivás, ami azt jelenti, hogy igen rövid idő alatt a lehető legnagyobb alkoholmennyiséget gurítják le a torkukon. Szép számmal akadnak úgynevezett periódusos ivók is, akik hétvégenként vagy havonta egyszer 2-3 napon keresztül rendeznek „alkohológiai ámokfutást”.

Nem túlzás azt állítani, hogy minden magyar családban akad legalább egy olyan figura, akinek a fényképét átlapozzák a családi fotóalbumot nézegetve, mert „ő a család szégyene, aki iszik, ezért róla nem beszélünk”. A statisztikák szerint mi, magyarok egy év leforgása alatt fejenként 14 liter (!) 96 százalékos alkoholt fogyasztunk – ebbe a számításba a csecsemők is beletartoznak. A nyolcszázezer alkoholistából körülbelül negyedmillióan a gyengébbik nem képviselőihez tartoznak, tehát az alkoholizmus nagyrészt férfibetegségnek tekinthető.

Másként iszik az alkoholfüggő nő, mint az alkoholfüggő férfi?

Jelentősen különböznek például az alkoholizmus színterei: az alkoholista férfiak az esetek nagy részében felvállalják a helyzetüket, és szívesen isznak társaságban, a kocsmában ülve, míg a női alkoholizmust én csak „spájzalkoholizmusnak” hívom. Teszem mindezt azért, mert az alkoholproblémában érintett nők nagy része inkább otthon, a saját pszichoszociális „gettójában” iszik, arra azonban csak ritkán vetemedik, hogy egy talponállóban vegye magához a napi adagját.  Ennek egyik oka az, hogy ha az emberek ittas férfit látnak az utcán, elkönyvelik „részeg disznónak”, ám ha egy nővel találkoznak hasonló állapotban, ennél sokkal csúnyábbakat gondolnak. Ami még érdekes a nemek közti különbségek tekintetében, hogy azok között, akik szakember segítségét kérik a leszokáshoz, fele-fele a nők és a férfiak aránya.

Az is könnyen „alkoholcsapdába” kerülhet, akinek a szülei nem küzdöttek alkoholproblémákkal?

Sajnos igen, hiszen az alkohol amellett, hogy rendkívül jó feszültségoldó, könnyen elérhető. Sokan nagyra értékelik, hogy egy pohár ital elfogyasztása után nyugodtabban tekintenek a világra, jelentéktelenebbnek látják a problémáikat, és jobban tudnak kommunikálni a környezetükben élőkkel. A baj csak az, hogy a szervezet egy idő után tolerálni kezdi a stresszoldóként funkcionáló alkoholmennyiséget, ezért ahhoz, hogy a várt hatást továbbra is elérjék, növelni kell az adagot. Kezdetben az alkoholistáknak is van egy-egy kedvenc italuk, idővel azonban eljutnak arra a szintre, hogy teljesen mindegy, mi kerül a poharukba, a lényeg csupán az, hogy alkoholhoz jussanak.

Mikortól tekinthető valaki alkoholistának?

Sokan azt gondolják, hogy az számít alkoholistának, aki olyan mennyiségű alkoholt fogyaszt el napi rendszerességgel, ami testi és pszichés tüneteket is okoz. Valójában azok tekinthetők alkoholbetegnek, akiknél értékrend-változást idéz elő az italozás: életük szerves részévé válik az alkoholfogyasztás, még akkor is, ha nem napi 3 liter bort kortyolgatnak el.

Az alkoholisták nem feltétlenül isszák le magukat a sárga földig, ahogy az sem törvényszerű, hogy agresszívvá válnak, és bántalmazzák a családtagjaikat. Azt is mondhatnám, hogy az alkoholizmus nem feltétlenül az elfogyasztott mennyiségen múlik – az alkoholisták legfőbb ismertetőjegye inkább az, hogy az italfogyasztás beépül a mindennapjaikba. Ilyenkor a fontossági sorrendben sokat lép előre az alkohol, és az illető alig várja, hogy hazaérjen a munkából, hogy végre megihassa a napi söradagját. Gyakran fel sem tűnik nekik, mennyire fontossá vált számukra ez a mindennapos szertartás, és csípőből lehurrogják azokat a hozzátartozókat vagy barátokat, akik arra kérik őket, legalább egy nap ne nézzenek a pohár fenekére.

Rögös az út, amit annak kell bejárnia, aki úgy határoz, hogy leszokik az italozásról?

Ahhoz, hogy megszabaduljanak a káros szenvedélyüktől, az egyik legfontosabb lépés, hogy megfelelő motivációt találjanak, és ne féljenek segítséget kérni. A leszokóban lévő alkoholbetegeknél elvonási tünetek jelentkezhetnek, amelyeket orvosi segítséggel könnyebb leküzdeni. Ha pedig sikerült felülkerekedniük a problémán, csakis teljes absztinenciával előzhetik meg a visszaesést.

Miért nem elég, ha mértéktartóan próbálnak inni a leszokást követően?

Ha egy egykori alkoholbeteg megiszik egy pohár sört, és azt tapasztalja, hogy az nem ártott meg neki, biztosan benevez még egy körre. Komoly hatást ez sem ér el nála, így nyugodt szívvel elfogyasztja a harmadikat és a negyediket is. Ezután egyszerűen nem lesz megállás, és kártyavárként összeomlik az a rendszer, amit a leszokás során felépített magában.