Amikor úgy döntünk, hogy összekötjük az életünket szívünk választottjával, jól tesszük, ha nem csak a leendő anyósunkkal alakítunk ki jó viszonyt – vagy ha ez nem megy, legalább kerüljük a konfliktusokat –, hanem jövendőbeli sógornőnkkel is. Aki nem érintett a problémában, azt gondolhatja, hogy csak az anyósok zavarhatják meg a családi békét, pedig ez nem igaz: a sógornők legalább olyan “veszélyesek”!

Az esetek többségében a férj lánytestvére az, aki borsot törhet a családba újonnan érkező nő orra alá, ritkább (de nem lehetetlen!), hogy a fiútestvér párja okoz felfordulást. A konfliktusok forrása többnyire a féltékenység és az ellenszenv, ami mindig remek alkalmat szolgáltat egy-egy csípős megjegyzésre, provokációra vagy gúnyos és erőltetett mosolyra. Bár igaz, hogy nincs két egyforma eset, ha dolgok mélyére ásunk, mégis mindenhol ugyanazt találjuk: a civakodó sógornőkkel körülvett férfit, aki legtöbbször tehetetlenül nézi az érte vívott csatákat.

Photo by John-Mark Smith on Unsplash

Rosszabb az anyósnál

Azt mindannyian tudjuk, hogy a “kedves mama” általában azért neheztel a menyére, mert az galád módon elszerette tőle a fiát, akinek – legalábbis az anyós szerint – csak a szülői házban lehet igazán jó dolga. De vajon a sógornők miért szállnak ringbe egymással? A helyzet az ő esetükben is hasonló: a lánytestvérben munkálkodó anyai ösztön igazi háborús övezetté változtathatja a családi fészket, mivel féltékenysége még az édesanyjáén is túltehet. Persze nem mindig a lánytestvér a felbújtó, sok esetben ugyanis a családba újonnan érkező barátnő vagy feleség tesz meg mindent azért, hogy paprikás legyen a hangulat. Viselkedésével vagy puszta jelenlétével teremt olyan versenyhelyzetet, amit a provokált fél egyszerűen képtelen válasz nélkül hagyni, hiszen folyton arra emlékezteti, hogy hőn szeretett fiútestvérén osztoznia kell. 

Zűrös rokonság

Akár tetszik, akár nem, amikor oltár elé állunk választottunkkal, akkor nem csak hozzá megyünk feleségül, hanem a családja részévé is válunk. (Ha nem is törvényes keretek között, de ugyanez igaz az együttélésre is.) Ez az újonnan előállt helyzet nem mindig felhőtlen: van, hogy mi érezzük nyomasztónak házastársunk hátországát, az is lehet, hogy a családtagjai nézik rossz szemmel, hogy rokonságba kerültünk velük, a legrosszabb eshetőség pedig az, hogy senki sem örül a másiknak. Az ilyen helyzetekben nem csak a nők érzik magukat pocsékul, hanem az a férfi is, akinek a kegyeiért folyik a versengés. Előbb-utóbb eljut oda, hogy úgy érzi, választania kell a felesége/barátnője és a
lánytestvére között, ilyen helyzetben azonban képtelenség jó döntést hozni. A szakemberek szerint a sógornők közötti összetűzések egyik alappillére éppen az, hogy két nő kerül szembe egymással, akiknek nagyjából azonos az életkoruk és nincs közöttük vér szerinti kapcsolat, így sokkal bátrabban feszegetik a határokat és a vita hevében kevésbé válogatják meg a szavaikat.

Mindenki mindenki ellen

Az amúgy sem idilli alaphelyzet könnyen tovább mérgesedhet, ha valamelyik családtag megpróbálja betölteni a békebíró szerepét, netán látványosan pártfogásába veszi a civakodók valamelyikét. Ilyenkor fokozódik a felekben a sértődöttség, egy újabb “ellenféllel” bővül a kör és a konfliktusok is kiéleződhetnek. A legjobb, ami ilyenkor történhet, ha kívülről kérünk segítséget, ezen a ponton ugyanis úgy tűnhet, hogy mindenki hadban áll mindenkivel, és az összegabalyodott szálakat szinte lehetetlen kibogózni. Családterapeuta, mediátor vagy coach segítségére számíthatunk leginkább, aki segíthet az indulatok elcsitításában és a családon belüli békés kommunikáció kialakításában. Ha egy zátonyra futott párkapcsolatot próbálunk megmenteni, csak akkor van nagy esélyünk a pozitív végkifejletre, ha mindkét fél hajlandó változtatni és kompromisszumokat kötni – ez a sógornők közti vitás helyzetek tisztázásra is igaz, ilyenkor is kettőn áll a vásár. Persze, hozhat némi javulást az is, ha csak az egyik fél hajlandó szakemberhez fordulni, ilyenkor azonban mindenképpen rögösebb a megoldáshoz vezető út.

Türelemjáték

Szerencsére akkor is van remény, ha nem szeretnénk szakemberhez fordulni, viszont örülnénk neki, ha sikerülne javítani a helyzeten. Nem könnyű, de nagyon hatásos, ha az eszünket használjuk, ahelyett, hogy hagynánk, hogy magukkal ragadjanak az indulataink. Próbáljuk meg kívülről szemlélni a konfliktushelyzetet, és alaposan gondoljuk át, milyen érzelmek dolgoznak bennünk, amikor a sógornőnkkel találkozunk. Ha más nézőpontból tekintünk a problémára, a megoldást is könnyebben megtalálhatjuk. Az ilyen helyzetekben is hasznát vehetjük annak, ha tízig számolunk magunkban, mielőtt válaszolnánk egy-egy csípős megjegyzésre vagy kínos kérdésre – ha higgadtak maradunk és nem vesszük fel a kesztyűt, előbb-utóbb a másik fél is rájön arra, hogy nem talál célba a “mérgezett nyilakkal”.

3 aranyszabály

• Nem kötelező szeretni! Ha nem tudsz meghitt kapcsolatot fenntartani a sógornőddel, akkor nem is kell erőltetni, arra azonban vigyázz, hogy a helyzet ne mérgesedjen el. Törekedj a semleges hangvételre és ne reagálj a bántó megjegyzésekre!
• Hagyd ki a gyerekeket! Nincs annál szívtelenebb módszer, mint a gyerekek bevonása a családi perpatvarba – ők egyáltalán nem tehetnek a szüleik viselkedéséről, ezért arra sem szolgálnak rá, hogy őket büntesd vagy eszközként használd a konfliktushelyzetekben.
• Fékezd a nyelvedet! Akármilyen mérges is vagy, sose vedd a szádra a többi családtagot! Ha már elkerülhetetlen, hogy szóváltásba keveredjetek egymással, ne feledd, hogy ez a kedvezőtlen helyzet kettőtök között alakult ki, amibe teljesen felesleges bevonni a felmenőket vagy a többi rokont!

Békítő-tipp a lánytestvérnek:

Fiútestvéred nyilván azért kötelezte el magát az új családtag mellett, mert az ő oldalán találta meg a boldogságot. Azért, mert neked nem tetszik a kiszemeltje, nem lenne szabad veszélybe sodorni a kapcsolatukat. Tartsd tiszteletben testvéred döntését, és soha ne felejtsd el, hogy egy párnak szüksége van a szabadságra ahhoz, hogy fenntartsa a harmóniát és megőrizze a felek közti intimitást. Ne avatkozz bele kérés nélkül a dolgaikba és ne foszd meg őket a közösen átélt örömöktől!

Békítő-tipp a feleségnek:

Akármilyen kellemetlenül is érzed magadat a családi összejöveteleken, jobb, ha nem bojkottálod azokat és párodtól sem várod el, hogy legyen távolságtartóbb a családtagjaival. Ehelyett nézz szembe az új élethelyzettel, vértezd fel magadat kellő türelemmel, diplomáciai érzékkel és egy kis humorral. Ha provokálnak, ne vedd fel a kesztyűt és Te se kezdeményezz szócsatát. Ha így tesz, intelligensen és fájdalommentesen hidalhatod át a problémákat.