Alvás közben agyunk olyan speciális állapotba kerül, melynek része a gyors szemmozgással kísért, úgynevezett REM-fázis, aminek során mindannyian álmodunk. Nyolc órás alvás során ötször térünk vissza ebbe a szakaszba, a kérdés csak az, hogy ébredés után vissza tudjuk-e idézni az álmainkat, amik fontos és sajátos üzenetet hordoznak.

E tekintetben sem vagyunk egyformák – kezdi a beszélgetést Dr. Parádi József pszichiáter, pszichoterapeuta, akit álmaink jelentősségéről kérdeztem – vannak, akik több álmot is képesek megjegyezni, vannak, akik csak halványabb emlékekkel ébrednek, de sokan vannak azok is, akik egyáltalán nem tudják visszaidézni az alvás során lepergett képeket.

Photo by Valeria andersson on Unsplash

Mitől függ, hogy ki melyik csoportba tartozik?

Az úgynevezett vastag fal elmélet szerint azoknál, akik egyáltalán nem emlékeznek az álmaikra, egy „vastag fal” húzódik a tudatos és a tudattalan között, ami nem engedi átszivárogni az álmokat. Az ilyen típusú emberek általában abszolút egyértelműek, és szinte sosem gyötrik őket kétségek. Egy korábbi nézet szerint hajlamosabbak lehetnek a pszichoszomatikus betegségek kialakulására, az utóbbi évek vizsgálatai azonban megcáfolták ezt a feltételezést.

Van lehetőség arra, hogy ezt a falat egy kicsit „kibontsák”, és ők is betekintést nyerjenek az álmaik világába?

Az álmaink egy-egy különleges élethelyzetben nagyon sokat tudnak segíteni, s ez a fajta útmutatás azok számára is elérhető, akik egyébként nem emlékeznek az álmaikra. Ha figyelmüket kívülről egy picit befelé fordítják, ők is megkapják majd ezeket a fontos üzeneteket: ehhez azt javaslom, hogy huszonegy napon keresztül, elalvás előtt koncentráljanak arra, hogy reggel emlékezni fognak az álmaikra. Fontos tudni, hogy ha egy este kimarad, a huszonegy napot elölről kell kezdeni, ugyanis a rendszeresség és a folyamatosság a kulcsa a sikernek. Ha valóban megpróbálnak a korábbinál intenzívebben befelé figyelni, az álmok garantáltan megmaradnak az emlékezetükben, amiből aztán sokat meríthetnek bizonyos problémák megoldásához.

Dr. Parádi József Álmaink üzenete címmel két napos tanfolyamot tart Budapesten, a Szebb Életért Központban március 10-én és 11-én, ahol a résztvevők megtanulják az álmok elfeledett nyelvét és képesek lesznek saját álmaik értelmezésére, a különböző kultúrákból és pszichoterápiás irányzatokból származó álomértelmezési módszerek segítségével. Bővebb információért kattints ide!

Ugyanez igaz az úgynevezett szorongásos álmokra is, amikor félelmeink – repülés, vizsgahelyzet, nyilvános szereplés stb. – törnek utat maguknak?

Saját tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy a szorongásos álmok szintén segítő szándékkal jönnek, hiszen létezésünk egyik legnagyobb kérdésével, a félelemmel szembesítenek. A hagyományos orvoslás a visszatérő rossz álmokat van, hogy antidepresszánsokkal kezeli, amiket pszichiáter koromban magam is kipróbáltam, tudni akartam ugyanis, hogy mit adok a betegeimnek. Ennek köszönhetően saját tapasztalatból tudom, hogy ezek a tabletták nagyon rosszak, sokkal célravezetőbb, ha foglalkozunk ezekkel a félelmekkel, és megpróbálunk szembenézni velük.

Pedig a legtöbben inkább elfutni szeretnének előlük…

A maláj szigetvilágban élt egy törzs, a szenoi, aminek tagjai végtelen harmóniában éltek saját magukkal, és igazán békésen szemlélték a külvilágot is. Mint kiderült, ezek az emberek minden reggel megbeszélték az álmaikat, és kidolgoztak egy nagyszerű módszert, ami abban segít, hogy túl tudjunk lépni félelmeinken: azt mondták, hogy meg kell próbálnunk az álmunkban maradni, vagyis ébredés után feküdjünk még kicsit az ágyban csukott szemmel, és forduljunk szembe az álombéli rosszal. Ha például egy vérengző tigris üldöz bennünket, álljunk meg, nézzünk a szemébe, és kérdezzük meg, mi járatban van, és miért fut a nyomunkban? A szenoi gyerekek kicsi koruktól kezdve így viszonyultak az álmaikhoz, s valószínűleg ez volt a titka annak, hogy ilyen barátságosak voltak.

Ezt azok is átültethetik a gyakorlatba, akik például rendszeresen rosszat álmodnak? 

Ha valaki sokszor álmodja azt, hogy zuhan, és az álom közepén verítékezve felébred, és megkönnyebbül, hogy mindez nem a valóságban történt, annak azt ajánlom, hunyja be a szemét, és folytassa, alakítsa kedvezően az álmát: engedje el a félelmét, és inkább arra koncentráljon, hogy milyen nagyszerű érzés repülni, vagy képzelje azt, hogy az út végén egy hatalmas puha párnába süpped. Ha kezünkbe vesszük az irányítást, és így megyünk bele az álmunkba, nem kell attól tartanunk, hogy az ijesztően ér véget. Ez meditáció útján is megvalósítható, ha sikerül előhívnunk a visszatérő, kellemetlen álmot.

A beszélgetés elején azt mondta, hajlamosak vagyunk elbagatellizálni az alvás közben látott képeket. Ha például krimit nézünk lefekvés előtt, majd valami véreset álmodunk, nem rendezhetjük le a dolgot annyival, hogy mindez a film miatt alakult így?

A mögöttünk álló nap eseményei mindig meghatározzák az álmainkat, de ezek közül azok szoktak érvényre jutni, melyek valamiképp összecsengnek a gyermekkori, fiatal felnőttkori életeseményeinkkel, félelmeinkkel. Éppen ezért érdemes továbbgondolni az álmot: ha egy régen látott baráttal álmodunk, az nemcsak azzal magyarázható, hogy napközben összefutottunk az utcán, hanem ennek sokkal mélyebb a mondanivalója. Át kell gondolnunk, hogy a mi életünkben mihez köthető az adott személy, vagy a vele átélt álombeli szituáció.

Ha szánunk időt arra, hogy ezt kellően végiggondoljuk, általában megtaláljuk azt a korábbi eseményt, ami megoldásra vár. Az álom mindig arra a kérdésre válaszol egy mélyebb szintről érkező iránymutatással, ami épp leköti a figyelmünket. Ezért is van az, hogy nagyobb krízishelyzetben, fontosabb döntések küszöbén sokkal intenzívebben álmodunk, mint ahogy azt egyébként megszokhattuk.