Sokan vélekednek úgy, hogy ha családjukban vagy közeli ismerőseik között lenne szüksége valakinek vérre, akkor egy percig sem gondolkodnának azon, hogy segítsenek-e, addig azonban nem teszik ki maguknak a véradással járó "megpróbáltatásoknak".

Pedig egyetlen véradás elég ahhoz, hogy három ember életét megmentsd, ami akkor is nagyszerű, ha soha nem fogod személyesen megismerni azt, akin segíthetesz. A véradás mellett az őssejtdonációval kapcsolatban is rengeteg tévhit kering a köztudatban, a legtöbben még csak utána sem néznek a menetének és annak, hogyan válhatnának donorrá, mert azt gondolják, hogy csak fájdalmas beavatkozás árán adományozhatnának őssejteket. A jó hír az, hogy napjainkban már sokkal egyszerűbben, gyakorlatilag egy hosszabb véradás keretében is le tudják venni az őssejteket, vagyis nincs szükség altatásra és komoly fájdalmaktól sem kell tartani. 

Véresen komoly

Hogy ne csak elméletben írhassak arról, milyen is a véradás, összeszedtem minden bátorságomat, és jelentkeztem véradónak, sőt őssejtdonornak is, igaz, ez utóbbinak alapvető feltétele, hogy aki segíteni akar, életében legalább egyszer adjon vért – többek között azért, hogy kiderüljön, hogyan reagál a szervezete a véradásra. A következő véradás alkalmával (amihez legalább 56 napnak el kell telnie az előző véradástól számítva), már kezdetét veheti a regisztrációs folyamat, ami – sajnos – nem jelenti azt, hogy máris megmenthetünk egy emberéletet, hiszen ennek esélye évente 1 a 10 ezerhez, azt azonban sosem tudhatjuk, hogy épp nem várakozik-e donorra egy olyan beteg, akinek szövettípusa a mienkkel megegyező.

Az Országos Vérellátó Szolgálat honlapján tájékozódhatsz a lakóhelyedhez legközelebbi állandó véradási helyszínekről, illetve a szervezett véradásokról. Az Országos Vérellátó Szolgálat minden hétköznap 7 és 19 óra között fogadja a véradókat, ezen kívül még két állandó véradási pontot találunk a fővárosban, illetve húsz vidéki helyszínen jelentkezhetünk a megadott időpontokban. Kevesen tudják, de naponta csaknem 70 OVSZ helyszínen van lehetőség véradásra, amelyek listáját folyamatosan frissítik ezen a linken.

Én Budapesten, a Karolina úton jártam. Néhány perces adminisztrációt követően egy rövidebb orvosi kikérdezés következett, amit vérnyomásmérés és egy ujjbegyből történő, tulajdonképpen teljesen fájdalommentes vérvétel követett. Ennek célja a vércsoport-meghatározás és a hemoglobin-szint ellenőrzése. Ha ezen a “rostán” is átmész, sor kerülhet a fő attrakcióra, azaz a véradásra. A Karolina úti Vérellátóban rendkívül kedvesen fogadtak, szinte meglepetést okoztam az ott dolgozóknak azzal, hogy nem irányított véradára jelentkeztem, vagyis a tőlem levett vért nem egy általam előre meghatározott, konkrét személy kapta, hanem bárki, akinek szüksége volt a segítségre.

A vérvétel mindössze 5-12 percig tartott, azonban ahhoz, hogy ezt az időtartamot ne lépd túl, fontos, hogy elegendő folyadékot vegyél magadhoz (nem csak a véradás napján, hanem már az azt megelőzőn is). Mivel én ezt kissé nagyvonalúan kezeltem, lassabban folyt a vérem a gyűjtőtasakba, amire rá sem mertem nézni, de a nővérkék elmondták, hogy 400-450 ml vért vesznek le egy-egy jelentkezőtől. Vérvétel közben sem hagytak magamra, végig szóval tartottak, ami igazán jól jött, mert alapvetően nem viselem jól a vér látványát. Hogy rásegítsünk a vér áramlására, egy kis gumilabdát kellett nyomkodnom, így végül tőlem is sikerült levenni az ideális vérmennyiséget.

Fontos!

Bárki jelentkezhet véradásra, aki elmúlt 18, de még nincs 65 éves. Véradás előtt az ivás mellett kifejezetten ajánlott enni is – persze nem nehéz, zsíros fogásokat. A férfiak évente maximum 5-ször, míg a nők 4-szer adhatnak vért. Ezzel a korlátozással a véradók egészségét védik, ha ugyanis gyakrabban adnának vért, nagy valószínűséggel vashiányossá válnának.

Őssejt ajándékba

Bár a véradásnál valamivel vastagabb tűvel szúrnak meg, mint egy “sima vérvételnél”, mégsem jár nagyobb fájdalommal, hiszen rutinos kezek végzik ezt a rendkívül fontos munkát. A lelkemre kötötték, hogy a következő órákban sok folyadékot vegyek magamhoz, fogyasszak tartalmas ételeket és ne végezzek megerőltető tevékenységet (nem csak a fizikai munkát vagy a sportot kell kerülni, hanem a cipekedéssel járó bevásárlást is). Mivel mindezt megszívleltem, semmilyen kellemetlenséget nem éreztem, 1-2 órára azonban furcsa fáradtság vett erőt rajtam, de ez nem akadályozott meg semmiben, amit a véradás utánra terveztem.

Amellett, hogy rendkívül jó érzéssel töltött el, hogy a levett vérrel három bajba jutott embernek segíthettem (például azokon, akiket súlyos baleset ért, akik műtét közben vagy után szorultak vérpótlásra, égési sérülést szenvedtek vagy a rákkal küzdenek), hihetetlenül jól aludtam éjszaka. Mivel a levett vért alaposan megvizsgálják, mielőtt felhasználják, izgalmas két hét követi a véradást. Ha ugyanis valamilyen eltérést (például vírusfertőzést) találnak a tesztek során, levélben értesítenek – ilyenkor pedig sajnos a vért sem tudják felhasználni. Mivel nem jött értesítés, már biztos, hogy a levett vér olyan helyre került, ahol nagy szükség volt rá, a tudat pedig, hogy egészségesek vagyunk, mindannyiunk számára megnyugtató.

Így, hogy túlestem az első véradáson – és megbizonyosodtam róla, hogy az semmilyen kellemetlenséget nem okoz számomra – a következő alkalommal már sor kerülhet az őssejtdonor-regisztrációra is. Itt a követelmények valamivel szigorúbbak, és mélyrehatóbb vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy kiderüljön, fel tudják-e egyáltalán használni a mi őssejtjeinket – vagyis hogy alkalmasak vagyunk-e donornak valamelyik átültetésre váró beteg számára.

A vérképzőrendszeri őssejtek átültetése legtöbbször a vér- vagy az immunrendszer rosszindulatú megbetegedése esetén jelenthet nagy segítséget, esélyt adva a gyógyulásra. A vérképzőrendszerben található őssejtek főleg a csontvelőben találhatók és onnan közvetlenül nyerhetők, napjainkban azonban lehetőség van arra is, hogy egy előzetes speciális kezelés (ami néhány napos gyógyszeres felkészítést jelent) után a perifériás vérből jussanak hozzá. Ilyenkor nincs szükség műtéti beavatkozásra, az őssejteket ugyanis egy körülbelül négy órás, a véradáshoz hasonló eljárás során szűrik ki a vérből.

Menj Te is!

“10 őssejtátültetésre szoruló betegből 7-nek nincs szövettípusában teljesen egyező, családon belüli donora. Ők csak külső segítségre, vagyis az önzetlen adományozókra számíthatnak” – áll az Országos Vérellátó Szolgálat őssejtdonációról szóló tájékoztatójában. Minél többen regisztrálnak őssejtdonornak, annál nagyobb az esély arra, hogy a várakozók megtalálják azt, aki megmentheti az életüket!