Azt, hogy a buszon vagy a metrón utazva szinte mindenki az okostelefonjával vagy a tabletjával van elfoglalva, már-már természetesnek vesszük, ahogy sokan teljesen normálisnak tartják azt is, hogy a babakocsiban ülő gyerekek magabiztosan mozgatják apró ujjaikat az érintőképernyőn.

A szülők, a nagyszülők és a külső szemlélők véleménye természetesen megoszlik a témával kapcsolatban, van, aki egyenesen ördögtől valónak gondolja az okoseszközöket, míg mások büszkék arra, hogy milyen ,,ügyesen tabletezik” a kisgyerekük. Aki egy kicsit is érdeklődik a téma iránt, minden bizonnyal belefutott már a digitális generáció kifejezésbe, ami arra utal, hogy a most felnövekvő gyerekek számára teljesen természetes használati tárggyá váltak a legújabb technikai eszközök. A játékboltokban gond nélkül vásárolhatunk óvodásoknak kifejlesztett tabletet, de piacra dobtak már ,,lebutított okostelefont” is, kimondottan a kisebbeknek.

Tudni kell azonban, hogy ezek beszerzése szinte minden esetben csak kidobott pénz, egyrészt azért, mert a rájuk fordított összeget sokkal hasznosabb fejlesztőjátékokra vagy könyvekre is költhettük volna, másrészt azért, mert már a kétévesek is tudják, hogy mindez csak szemfényvesztés, és a felnőttek telefonjától vagy táblagépétől kaphatják meg azt az élményt, amire vágynak. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy jó ötlet-e a kezükbe adni ezeket a kütyüket, illetve ha nincs visszaút, mert rákaptak a használatukra, akkor hogyan tudhatjuk őket a legnagyobb biztonságban? Posztunkban ezúttal erre próbálunk választ adni.   

Valós veszélyek

Ma már nem titok sem a hozzáértők, sem a hétköznapi emberek előtt, hogy a különféle okoseszközök függővé tehetik a felhasználókat, akár gyerekek, akár felnőttek nyomkodják azokat lelkesen. Megfigyelték, hogy azoknál, akik huzamosabb ideig naponta legalább 2 órát töltenek a telefonok, a számítógépek, a tabletek vagy videójátékok bűvöletében, kedvezőtlen változások történhetnek az agyban: olyan területek aktiválódnak, amelyek az alkoholfüggők és a kokainfogyasztók esetében is működésbe lépnek. Ezzel magyarázható, hogy már-már elvonási tünetek alakulnak ki, ha a rendszeres ,,kütyühasználók” nem kapják meg a napi adagjukat. (Gondoljunk csak bele, milyen katasztrófaként élik meg a tinik, ha a szülők olyan helyre viszik őket nyaralni, ahol nem áll rendelkezésre korlátlan internet-elérés!)

Arra is fény derült, hogy a gyerekkorban túlzásba vitt okoseszköz-használat akadályozhatja az agy egészséges fejlődését, és útját állhatja fontos képességek kibontakozásának. Különösen igaz ez azokra a kicsikre, akiknél a szülők hisztiűzőként használják a tabletet vagy a telefont – kétségtelen, hogy így meg lehet úszni jó pár kínos helyzetet, hosszú távon azonban egyáltalán nem kifizetődő a gyerek kezébe nyomni a mobiltelefont csak azért, hogy ne cirkuszoljon a játszótéren vagy a boltban.

Saját tapasztalatból is tudom, hogy a mostani gyerekeket mágnesként vonzzák a technika legújabb vívmányai, mégis fontos, hogy határokat szabjunk. Már csak azért is, mert a szakemberek szerint azoknál az apróságoknál, akik rendszeresen használják az okostelefonokat és a tableteket, szembetűnő lemaradás figyelhető meg a beszédfejlődés és a szókincs terén.

A hozzáértők úgy vélik, hogy az egyre nagyobb mértéket öltő gyerekkori elhízásban is fontos szerepet játszik az okoseszközök használata, ami nem csak esztétikai probléma. A mozgásszegény életmód és a súlytöbblet növeli a cukorbetegség, a magas koleszterinszint, valamint az emelkedett vérnyomás kialakulását, ami korábban – néhány kivételtől eltekintve – a felnőttek betegségének számított. A sokat mobilozó és tabletező gyerekek körében gyakrabban jelentkeznek koncentrációs- és viselkedészavarok, ingerlékenység, depresszió és alvásproblémák. Ez utóbbiak leginkább azokat veszélyeztetik, akik azelőtt is ,,kütyüznek”, mielőtt álomra hajtanák a fejüket – a legjobb az lenne, ha ezek az eszközök legalább éjszakára a gyerekszobán kívül maradnának, és a felnőttek sem vinnék magukkal azokat a hálószobába.

Fájdalmas hír, hogy a technikai eszközök túlzott használata mozgásszervi elváltozásokat is okozhat. Egy ausztrál kiropraktőr, James Carter egészen fiataloknál találkozott a nyak hátsó részen kialakult görbülettel, ami a mobilozás vagy tabletezés közben fenntartott rossz testtartás következménye. Ezt a sajátos elváltozást mobilnyak szindrómának nevezik, ami idővel komoly fájdalmat is okozhat.

Hajmeresztő adatok

A gyerekek könnyen ,,rátapadnak” a képernyőre, legyen szó tévéről, videójátékról, számítógépről, okostelefonról vagy épp tabletről. A baj az, hogy sok szülő ezt rendkívül kényelmesnek találja, és sokszor ők maguk ültetik le a készülékek elé a gyerekeket, hiszen így nem zavarnak sok vizet. Tim Loughton, egykori brit család- és gyermekügyi miniszter hajmeresztő adatokat publikált a közelmúltban: az elsős gyerekek jelentős része eddigi élete során egy évet töltött valamilyen képernyő előtt, ami lássuk be, hatalmas pazarlás! Mennyi élményről maradtak le ezek a gyerekek az elvesztegetett 365 nap alatt? A helyzet sajnos a kamaszok körében sem jobb: Aric Sigman pszichológus egy kutatás során azt figyelte meg, hogy a 12 és 15 év közötti gyerekek otthonában átlagosan öt különböző képernyő működik egyszerre – a család tévékészüléke, a gyerekszobában lévő tévé, egy táblagép, egy okostelefon és egy számítógép. Ennek ismeretében nem is csoda, hogy a tizenévesek könnyen elcsábulnak, és szép számmal akadnak közöttük olyanok, akik naponta 6 órát töltenek a technikai eszközök bűvöletében.

Csak okosan!

Napjainkban szinte elképzelhetetlen, hogy a mindennapjainkból teljes mértékben kizárjuk a mobiltelefont, a tabletet vagy a számítógépet, bizonyos óvintézkedéseket betartva azonban csökkenthetjük a ránk és a gyerekekre leselkedő veszélyeket. Ebben az esetben is igaz, hogy a tiltással csak még vonzóbbá és érdekesebbé tesszük a különféle digitális eszközöket, ezért legjobb arra törekedni, hogy megtaláljuk az arany középutat. Nem szerencsés tehát túlzásba esni sem a korlátozással, sem az engedékenységgel. De akkor hogyan tartsuk fenn az egyensúlyt?

Először is tudni kell, hogy a gyerekek, mint oly sok mindenben, az okoseszközök használatában is a felnőtteket követik, vagyis azokban a családokban, ahol a szülők szinte össze vannak nőve a telefonjukkal vagy a táblagépükkel, magától értetődő, hogy akár már az egészen kicsi gyerek is érdeklődni fog a technikai újdonságok iránt. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy eldugdossuk előle az érdeklődés tárgyát, és nem is az, hogy mi, felnőttek csak titokban használjuk a kütyüket – a legjobb, ha kizárólag szülői felügyelet mellett ismerkedhetnek meg azokkal, és következetesek maradunk bizonyos szabályok betartásával. Ha ugyanis okosan vezetjük be őket a digitális világba, számos előnyük is származhat belőle, az azonban, hogy mi nyomjuk a gyerek kezébe a telefont vagy a tabletet és hagyjuk, hogy önfeledten navigáljon az alkalmazások között, rendkívül sok veszélyt rejt magában (lásd fentebb). Aki még ezek után is kételkedne, gondolja át a következőt: mi a szerencsésebb, ha a gyerek a mi jelenlétünkben kisebb korában ismerkedik meg a szóban forgó kütyükkel, vagy csak évekkel később, amolyan tiltott gyümölcsként egy osztálytársa jóvoltából nyílik meg előtte az internet és az okoseszközök világa?

Tovább olvasnál?

Ez a cikkem teljes terjedelemben – rengeteg hasznos írás társaságában – megtalálható a Kineziológia magazin 45. számában.