A gyerekek egyre nehezebben viselik a bezártságot, és fogytán a türelmük. A gondozóikra is hatalmas nyomás nehezedik, testileg és lelkileg is próbára vannak téve, abba pedig inkább bele sem mernek gondolni, mi lenne a rájuk bízott gyerekekkel, ha netán megfertőződnének.

A gyermekotthon lakóinál már több mint két hete érvényben van a kijárási tilalom, azóta, hogy itthon is bezártak az iskolák. „Akárcsak a kórházakban vagy az idősek otthonában, nálunk is látogatási tilalom van érvényben. Nagyon nehéz együtt tanulni a gyerekekkel, lépést tartani a nap mint nap változó előírásokkal és a megszokottnál is nagyobb gondot fordítani a higiéniára. A kezeink kisebesedtek a sok fertőtlenítéstől és egyre fáradtabbak vagyunk” - meséli Anna, a gyerekek Panni nénije, aki öt másik kollégájával és az intézményvezetővel együtt próbál a nehéz sorsú gyerekek pótanyukája lenni ebben az erőt próbáló helyzetben is.

Fotó: Unsplash

Hat gyerek három iskolából

Ahogy minden otthon lévő gyereknél, náluk is tanulással telik a délelőtt, csavar a történetben azonban, hogy az Annáékra bízott nyolc gyerek közül hat iskolás, de nem egy osztályba járnak, sőt az iskolájuk sem azonos. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a velük foglalkozó felnőtteknek csaknem százfelé kell szakadniuk, ha jól akarják végezni a dolgukat, márpedig Annáékat olyan fából faragták, hogy nem érik be félmegoldásokkal. A gyermekotthonban segédkező felnőtteknek feladja a leckét, hogy a tanuláshoz használt technikai eszközök nem épp csúcsminőségűek - amikor arról kérdezem Annát, hogy állnak a felszereltséggel, egészen meglepődik, amiért azt hiszem, zökkenőmentes háttérrel rendelkeznek. 

„A mi intézetünk a város szélén található, erdők és hegyek ölelésében, ami csodás látványt nyújt, a térerőnek és az internet-elérésnek azonban nem tesz jót. Hogy lépést tudjunk tartani az osztállyal, minden iskolai anyagot a főnökasszonyomnak küldenek, aki a munkaideje után otthon nyomtat, pakol és rendszerez, majd másnap eljuttatja a gyerekekhez a tanulnivalót. Van saját fejlesztőpedagógusunk, akire szintén hatalmas munka szakadt az utóbbi időben, de természetesen ő is teszi a dolgát, hiszen nagy szüksége van rá a gyerekeknek” - részletezi Anna, akit otthon is vár egy 13 éves, online tanuló kisfiú. Nyilván neki is elkél a segítség, hiszen most mindenütt annyi leckét zúdítanak a gyerekekre, hogy azt szülői segítség nélkül képtelenség elsajátítani.

A gyerekek között is téma a koronavírus

Az, hogy a gyermekotthonban vacakol az internet, nem csak az online tanulásnak állja útját, hanem a kapcsolattartásnak is: „Alig van térerő a telefonunkon, a mobilnetünket csak elvétve tudjuk használni. Amikor 24 órázom, gyakran megesik, hogy a családommal reggel nyolctól másnap reggelig nem tudok kommunikálni, pedig ebben a helyzetben különösen fontos lenne, mivel a férjem is dolgozik, a kisfiam pedig egyedül tanul otthon” - mondja kissé elkenődve Anna. A gyermekotthonban hétköznapokon megoldott a lakók étkeztetése, ám szombat-vasárnap és a küszöbön álló tavaszi szünetben Annára és kollégáira vár majd a főzés is. A sok-sok tennivaló közepette a napokban hasított bele Annába először a gondolat, hogy a vészhelyzetet kirobbantó vírust akár ők is elkaphatják, az ijesztő rémképet azonban gyorsan el is hessegette, mert bele sem mer gondolni abba, mi lenne a gyerekekkel, ha közülük valaki kidőlne. 

A koronavírusról a gyerekek is sokat hallanak és kérdeznek, azt hamar felmérték, hogy különleges helyzet állt elő a világban és Magyarországon is. „Kezdetben nagyon örültek, hogy nem kell iskolába járniuk, mára azonban megértették, hogy ez nem egy hirtelen jött vakáció. Mivel a vírus nem egy kézzel fogható vagy szemmel látható dolog, nem igazán félnek tőle, mi felnőttek azonban tökéletesen felmértük a helyzet súlyosságát. Reméljük, hogy soha nem fog bekövetkezni, de ha a gyerekek közül valaki netán megbetegedne, az csakis miattunk történhetne, hiszen ők szigorúan be vannak zárva, csak mi járhatunk ki az intézetből. A gyerekek félnek például a vihartól vagy a hurrikántól, mert azok látványosan végeznek pusztítást, az apró vírussal ellentétben. Valamelyik nap egyikük tőlem is megkérdezte, hogy a koronavírus el tudja-e vinni a házunkat, úgy, mint a forgószél, amiből jól látszik, hogy nincsenek igazán tisztában a dologgal” -  részletezi a gyerekek Panni nénije, majd hozzáteszi, hogy a gyerekekkel minden este megnézik a híradót és át is beszélik az ott látottakat.

Híradó után mese jön

A gyermekotthonban minden nap fertőtlenítéssel indul és ugyanígy zárul, ehhez szerencsére minden szükséges eszközt és tisztítószert megkapnak Annáék, vagyis a higiéniára az eddiginél is nagyobb gondot fordítanak. A szigorú napirendhez továbbra is tartják magukat, igaz, az iskolák bezárása óta sok minden változott a kis lakók hétköznapjaiban: „A kollégákkal mindig reggel 8-kor váltjuk egymást, legkésőbb fél 9-kor a gyerekek már reggeliznek, beágyaznak és előpakolnak, hogy 9 óra magasságában megkezdődhessen a tanulás. A nyolc gyerekből hatan járnak iskolába, akinek nem kell délelőtt tanulnia, azzal is foglalkozunk: bevonjuk a takarításba, szekrényt pakolunk vagy a húsvétra készülünk, azt ugyanis nagyon várják a gyerekek. Ezután jön az ebéd, amit minden nap csendes pihenő követ. Bár a kerítésen kívülre nem léphetnek a gyerekek, a kertbe azért ki szoktuk vinni őket, hiszen nagyon jót tesz nekik a friss levegő. Az időjárás ma például kegyes volt hozzánk, így trambulinozhattak és szaladgálhattak, sőt még medvehagymát is szedtünk. Miután bejövünk, a fürdésen és a vacsorán a sor, az utóbbi időben a gyerekek gondosan ügyelnek arra, hogy mindent elpakoljunk, mire kezdődik a híradó, mert azt mindig meg szeretnék nézni. Ha ez véget ér, átbeszéljük a legújabb fejleményeket, aztán mesével vagy könnyed filmmel zárul a nap, és mindenki álomra hajtja a fejét.”

Igazán szívfájdító azt hallani, hogy a csoportból, amelyikre Anna vigyáz, amikor elszólítja otthonról a munka, egyik gyerekhez sem jár látogató - nem csak most, a látogatási tilalom miatt, hanem amúgy sem... (Azok az intézeti lakók viszont, akiket máskülönben szoktak látogatni, most csak telefonon tarthatják a kapcsolatot a szüleikkel.)