Akármilyen gondos és körültekintő szülők vagyunk, bármelyikünkkel előfordulhat, hogy szem elől téveszti a gyerekét a vízparton, a játszótéren, a bevásárlóközpontban és a sort még hosszan folytathatnánk. Szerencsés esetben nem lesz belőle baj, előfordulhat azonban, hogy a másodperc tört része alatt köddé válnak a kicsik.

Akivel ez már megesett, tudja, hogy amíg elő nem kerülnek a gyerekek, semmihez sem fogható aggodalom lesz úrrá rajta, és úgy tűnik, az idő ólomlábakon jár. Vajon mi a legcélravezetőbb ilyen helyzetben? Hogy legyünk úrrá a rémületen egy ilyen kétségbeejtő szituációban? Egyáltalán: fel lehet készülni egy ilyen váratlan eseményre?

Photo by JESHOOTS.COM on Unsplash

Tengernyi veszély

Emlékszem, gyerekkoromban sokszor hallottam a strandok hangosbemondójából azoknak a gyerekeknek a személyleírását, akiket szüleik elvesztettek, de akadt olyan felhívás is, amikor szegény elkóborolt kisgyerek szüleit invitálták a főbejárathoz, hogy egyesítsék a családot. Az elmúlt évek alatt a tendencia semmit sem változott, most is nyáron, a vízpartokon vész el a legtöbb gyerek. Ennek egyik legfőbb oka a nagy tömeg, amiben még nekünk, felnőtteknek is nehéz viszonyítási pontot találni, hogy ne felejtsük el, hol terítettük le a törölközőnket, nemhogy egy kisgyereknek!

A másik, ami miatt könnyen elkerülnek a gyerekek a „családi bázis” közeléből, az a felnőttek lankadó figyelme. Alapvetően nem érhetné szó a ház elejét azért, mert valaki elszunyókál a parton, belemélyed egy szuper könyvbe vagy önfeledten cseverészik másokkal, ha viszont kisgyerekkel együtt érkezik a strandra és nincs vele másik felnőtt, aki „tehermentesíthetné” az állandó figyelem alól, bizony ezt a „luxust” egyetlen szülő sem engedhetné meg magának.

Százszorosan igaz ez akkor, ha külföldi nyaralásra indulunk, ahol nyelvi nehézségek akadályozhatják, hogy a gyerekek szót értsenek a közelében lévő felnőttekkel!

Photo by Joshua Alfaro on Unsplash

Jobb félni, mint elveszni!

A jó hír az, hogy az esetek jelentős részében jól végződnek ezek az izgalmakat cseppet sem mellőző történetek és a gyerekek megkerülnek, mégis jobb lenne elkerülni az ilyen helyzeteket. Összegyűjtöttünk néhány hasznos tanácsot a megelőzéshez:

• Ma már rendülhetünk a gyerekeknek olyan, a fesztiválbelépőkhöz hasonló karkötőt, amire rákerülhet a nevük és a szülők telefonszáma. Ha nem nyomtatjuk rá előre ezeket az információkat, hanem mi írjuk rá, csakis alkoholos filcet használjunk, nehogy a vízben vagy a homokban játszva lekopjon a felirat! A 3 év körüli gyerekeknek már el lehet magyarázni, hogy ha elvesznének, mutassák meg a karkötőjüket egy felnőttnek, és kérjék meg, hogy segítsen visszatalálni a szüleihez!
• Nekem hatalmas biztonságérzetet ad, a kisfiam pedig nagyon menőnek tartja a GPS óráját, ami nem csak jól mutat, hanem egy könnyen kezelhető applikáció segítségével bármikor megmutatja, hol jár a viselője, így gyorsan rövidre zárhatja a történetet, ha a gyerek netán eltávolodna tőlünk.
• A nagyobb gyerekeknek meg is taníthatjuk a telefonszámunkat, félő azonban, hogy a nagy ijedtségben elfelejtik vagy eltévesztik az elérhetőségünket. Ha nyaralunk, tanítsuk meg nekik a szálloda nevét, vagy az apartmanunk címét!
• Amikor megérkezünk a strandra, mutassuk meg a gyerekeknek az úszómestert vagy az animátorokat, és mondjuk el nekik, hogy baj esetén nyugodtan kérhetik az ő segítségüket.
• Kicsi koruktól kezdve tanítsuk meg a gyerekeknek, hogy mindig szóljanak a felnőtteknek, mielőtt eltávolodnának tőlük - ez nem csak a nyári szünetben jöhet jól! - még akkor is, ha csak a közeli fagyiárushoz készülnek, hogy feltérképezzék a választékot.
• Tudom, hogy sokan túlzásnak tartják, nálunk mégis két opció jöhet szóba, hogy elkerüljük ezeket a rémisztő helyzeteket - eddig mindig beváltak! Az egyik, hogy egyszerűen nem megyünk olyan zsúfolt helyre, ahol egymást érik a napernyők és a törölközők, a másik, hogy egyikünk mindig rajta tartja a szemét a gyereken, és nem hagyjuk, hogy egy bizonyos távolságon túlra evickéljen, vagyis ha kell, a sarkában vagyunk. Ez valóban útját állja a totális relaxnak, viszont megóv attól, hogy a kisfiunk elvesszen.

Szívleld meg az ORFK tanácsait!

Hogy ne csak a nekünk bevált tippekkel szolgáljunk, hanem azok tanácsait is megismerjük, akik mindenkinél jobban tudják, mi a teendő akkor, ha a gyerek elveszne, az Országos Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálatához fordultunk, és rendkívül hasznos válaszokat kaptunk. „Fontos kérdés, hogy a gyermek milyen életkorú, ismerős-e az adott helyen, tud-e tájékozódni, képes-e önállóan közlekedni a környéken vagy hogy van-e mobiltelefonja. Amennyiben a gyermek életkoránál, képességeinél fogva a tájékozódásban, a közlekedésben korlátozott, azonnal jelezzük a gyermek eltűnését az észlelést követően a biztonsági szolgálatánál dolgozó személynek, aki a szükséges lépéseket megteszi (hangosbemondó használata, esetleg a kijáratok zárása stb,)” - kezdi a megkérdezett szakértő.

- Ezt követően célszerű visszamenni oda, ahol a gyermeket szem elől tévesztettük, mert a gyermek azt a pontot megkeresheti, ahol utoljára látta szüleit. A strandról történő eltűnés esetében a fentieken túl szólni kell a vízimentő szolgálat munkatársának. Amennyiben a gyermeknek van mobiltelefonja, azon próbáljuk elérni. Célszerű a gyermek telefonján a tartózkodási hely megosztása funkciót is beállítani a családtagokkal használt chatalkalmazásokban, így lehetővé válhat az azonnali helymeghatározás.

Sok szülőt foglalkoztat a kérdés, hogy mennyi idő után érdemes a rendőrséghez fordulni, ha a gyerekünknek nyoma veszne. - Amennyiben a gyermek eltűnésével kapcsolatban a szülő valami szokatlan körülményt észlel, azonnal bejelentést kell tenni a 112-es hívószámon. Egyéb esetekben javasoljuk, hogy a területen lévő biztonsági őröket, felnőtteket vonják be először a keresésbe - javasolja az ORFK munkatársa, aki szerint kulcsfontosságú, hogy a gyerekek meg tudják mondani a nevüket, a címüket és a szüleik nevét.

- Tanítsuk meg a gyermekünknek, hogyan tud segítséget kérni. Segítséget elsősorban rendőrtől, az áruház, a strand stb. alkalmazottjától, vagy ha más lehetőség nincs, számára szimpatikus felnőttől kérjen. Nagyobb gyermekek esetében javasoljuk, hogy tanulják meg a szülők, testvérek telefonszámát és ha nincs náluk telefon, kérhetik, hogy a rendőr, a biztonsági őr vagy éppen a segítséget nyújtó felnőtt hívja fel a megadott számot. Kisebb gyermekek esetében célszerű a szülők telefonszámát felírni egy papírra, amit a gyermek mindig magánál tarthat, és szükség esetén átadhat a segítségére sietőknek.