Onnantól kezdve, hogy az embernek gyereke születik, az ősz és a tél már nem csak a forró csoki, a sült gesztenye és a puha takarók szezonja, hanem bizony a makacs megfázásoké is. A fránya nátha ráadásul igen becsapós, megfázni ugyanis nem csak hidegben lehet - tavasszal és nyáron is adódik alkalom bőven, hogy az egész családon végigsöpörjön a "takonykór". Semmi kétség, a tanévkezdéssel hivatalosan is beindult a szezon...

1) Tökéletes időzítés

Egyre nagyobb meggyőződéssel hiszek abban, hogy a kórokozók kiválóan tudnak időzíteni. Mindegy, hogy a hét melyik napján jutnak be a gyerekek kis testébe, többnyire péntek estére tartogatják a láz, a masszív orrdugulás vagy a szűnni nem akaró köhögés felbukkanását. Ha valami csoda folytán mégis hétköznap ütné fel a fejét a betegség, akkor az nagy valószínűséggel karácsony, újév vagy valamilyen nemzeti ünnep napjára esik. Ha pedig olyan hétköznapon döntenék ágynak a vírusok a kicsiket, ami amúgy nem munkaszüneti nap, szinte biztos, hogy a gyerekorvos épp akkor van szabadságon vagy továbbképzésen.

Fotó: Annie Spratt

2) A legjobb "zsepipótlék"

Az ébren töltött éjszakák rövid időn belül megteszik a hatásukat, és pár nap leforgása alatt úgy érzem magam, mint egy mosogatórongy - ezt bizonyára a gyerek is rögtön megérzi, így a csöpögő orrocskáját (miután a saját ruhája ujját már kellően átnedvesítette) előszeretettel törli az én pólómba. Emiatt mindketten naponta többször is átöltözünk, vagyis egy sima megfázás végére kis híján a plafonig ér a szennyes.

3) Az orrfújás szívás!

Amikor végre véget ér a patakzó orrfolyás, indulhat az orrdugulás, aminek nyilván az orrfújás lenne a legjobb ellenszere. A gyerekek viszont eleinte hadilábon állnak ezzel, így nincs mese, marad az orrszívás. Az idők végezetéig mégsem szívhatjuk mi az orrukat... Amikor azt mondom Tommynak, hogy fújja az orrát a zsebkendőbe, hatalmas lendülettel befelé kezdi szívni a "cicakakát"... Mindegy, ezen nem akadok fent, most hogy elkezdődött az ovi, bizonyára elég alkalmunk lesz a gyakorlásra!

4) Nátha, te drága!

Hiába nem vagyok a(z indokolatlan) gyógyszerszedés híve, ha bizonyossá válik, hogy a méz, a meleg tea és a C-vitamin nem segít, a gyógyszertárból vagy a gyerekorvostól kérünk erősítést. Egy szimpla náthára (főleg, ha az engem is utolér) otthagyom a patikában egy leértékelt cipő árát, közben pedig arra gondolok, hogy milyen csodás ajándékok közül válogathatnánk, ha az elhasznált papír zsepikért hűségpontok is járnának...

5) Ami bement, ki is jön

Ha nem voltam elég szemfüles, és a köhögésre való szirupot csak késve kezdtem el alkalmazni, megeshet, hogy a köhögés hányásig fajul. Erre szigorúan csak gyógyszerbevétel után két perccel kerülhet sor (a frissen mosott hajat vagy a tiszta ágyneműt célba véve), így aztán izgulhatok, hogy adjak-e újabb adagot belőle vagy sem. Ha nem adok, akkor attól félek, hogy útját állom a gyógyulásnak és a fájdalom sem csillapodik, ha viszont adok, akkor meg azon gyötrődöm, hogy nem történik-e túladagolás. (Hozzá kell tenni, hogy a gyógyszer kihányására is többnyire este/éjszaka kerül sor, amikor nem lehet gyorsan rácsörögni a gyerekorvosra.) 

6) Mami, rajtad a sor!

Ha nincs szerencsém, és pár napos különbséggel én is elkapom a kórt, szinte biztosa vehető, hogy a köhögős rész nálam akkor üti fel a fejét, mikorra Tommy végre kilábalt belőle - persze, volt már példa arra is, hogy kórusban köhögtünk. A gyakoribb mégis az, hogy mire ő túljut rajta, és a pocsék alvással töltött éjszakák után végre pihenhetne, engem ragad magával a köhögés, természetesen akkor, amikor álomra hajtotta a fejét.

7) Minden a régi!

Egy pár napos nátha is elég ahhoz, hogy az otthonunkat birtokba vegyék a "gyógyulás kellékei". Vészhelyzet esetén nálunk egyszerre több lázmérő is közkézen forog, az orrszívót ugyanolyan lelkesen hurcoljuk egyik szobából a másikba, mint a legmenőbb matchboxot, gondosan ügyelünk arra, hogy minden helyiségben legyen a kezünk ügyében papír zsebkendő, de a vitaminok és gyógyszerek is elől maradnak (mondanom sem kell, hogy felnőttek számára elérhető magasságban!) Amikor végre győzelmet aratunk a megfázás felett, elpakoljuk a "náthakészletet" és megpróbáljuk utolérni magunkat az elmaradt házimunkával (amiből amúgy a férjem hősiesen megpróbálja kivenni a részét, de nem mindig jár sikerrel). Hurrá, visszakapjuk a "régi" otthonunkat!

8) Vagy mégsem?

A mi családi forgatókönyvünk ilyenkor érkezik el a legizgalmasabb fejezethez: a férjem általában ilyenkor dől ki, ha úgy alakul, hogy nem ússza meg a kórokozók támadását. Ezzel nem az a legnagyobb bajom, hogy (az orrszívó kivételével) újra előkerül és folyton láb alatt van az összes gyógyholmi, hanem a földöntúli szenvedés. Nem számít, hogy Tommyval épp most estünk át ugyanazon a betegségen, a férjem váltig állítja, hogy az, ami őt kínozza, egy sokkal súlyosabb és veszélyesebb változat, aminek az okát is tudja:  őt már nem a mi vírusaink vették célba, hanem azok mutáns változatai...