Mégpedig abban, ahova a kisfiam jár! Na, nem a hivatalos tanterv részeként zeng a kiscsoport a Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet-től, hanem Tommy lelkesedésének köszönhetően. Itt, Olaszországban csak szeptember 10-én kezdődött a tanév, vagyis még csak a második hetünket tapossuk, a beszoktatás azonban annyira jól sikerült, hogy a kisfiam már magyarul tanítja a többieket és persze az óvónéniket.

Az, hogy kétnyelvű gyerek váljon belőle, egy percig sem volt kérdés számunkra, szerencsére az apukájának (aki olasz) sem volt ellenvetése, sőt! Ha igaz az, amit a tudósok állítanak, akkor ő már a babavárás 14. hetétől egyszerre hallotta az olasz és a magyar beszédet, úgy tartják ugyanis, hogy az érzékszervek közül a fül az első, ami magzati korban működésbe lép. Így a babák már a harmadik hónap környékén hallanak hangfoszlányokat, a 22. héttől kezdve pedig már arra is képesek, hogy elkülönítsék egymástól a hangokat.

Hurrá, lesz egy titkos nyelvünk!

Mivel Olaszországban élünk, az olaszok vannak “túlerőben” körülöttünk, emiatt könnyen lehet, hogy az ő nyelvüket fogja magabiztosabban használni, de az “anyja nyelve” mindig is a magyar marad, így reményeim szerint ezen a téren sem maradunk szégyenben. Ami rajtam múlik, azt megteszem az ügy érdekében. Azonban ahogy a környezetemben élőktől hallom, nem mindenkinél zökkenőmentes a gyerekek kétnyelvűsége: a szomszédunkban lakik egy nagyon kedves, nyugdíjas ápolónő, Lucia, aki az osztrák határhoz közel nevelkedett, így az olasz mellett németül is folyékonyan megtanult kiskorában. Amikor megszülettek a lányai, mindenképpen szerette volna nekik is megtanítani ezt a nyelvet, ám az anyósa mindent megtett azért, hogy ezt a tervét meghiúsítsa.

– Nem voltak különleges módszereim, egyszerűen csak németül beszéltem időnként a lányokhoz, már jóval azelőtt, hogy megszólaltak volna. Úgy tűnt, hogy ez is hatásos, mert néhány szó így is ragadt rájuk, a beszédértésük pedig engem is lenyűgözött. Egyik alkalommal az anyósom átjött, hogy segítsen, ami jól jött, mert épp nehezen bírtam a lányokkal. Hiába kérleltem őket, napok óta nem voltak hajlandóak enni, ezért kínomban leültettem őket és németül próbáltam meggyőzni őket arról, hogy egyenek pár falatot. Az anyósom a háttérben figyelt minket, és láttam, hogy nem tetszik neki a dolog. Közben anyukám is befutott, és mivel hallotta, hogy épp németül beszélek a lányokkal, ő is így kapcsolódott be a beszélgetésbe – mesélte múltkor a lépcsőházban Lucia, amikor meghallotta, hogy magyarul győzködöm Tommyt, hogy hagyjuk a ház előtt a parkban gyűjtött csigákat.

Lucia anyósa akkor nem szólt egy szót sem, de majd' felrobbant a méregtől. Lucia remélte, hogy elszáll az asszony dühe, és a dolognak nem lesz következménye. Sajnos nem így történt: miután az anyósa hazament, felhívta a fiát (Lucia férjét), és elpanaszolta, hogy Lucia nem csak a lányoknak mondott róla rosszat a “titkos nyelvükön”, hanem még az anyukájával is kibeszélték a  jelenlétében. Bár a férje sejtette, hogy erről szó sem volt, elmesélte Lucianak, hogy mi történt, őt pedig annyira szíven ütötte ez az egész, hogy felhagyott a lányok német-tanításával. Utólag már nagyon bánja, hogy hagyta magát befolyásolni, szerencsére azóta a lányai megtanultak németül (és angolul is) az iskolában. Nagy mázli, hogy az én anyósom nem veszi zokon, hogy Tommy magyarul is beszél, így én is örülhetek: nekünk is lesz titkos nyelvünk!

Kép forrása: Pixabay

Megy, mint a karikacsapás

Mivel nekünk mindig "kéznél van" a magyar, nem kell különórára járnunk ahhoz, hogy a kisfiam már pici korában elsajátítson egy második nyelvet, viszont azoknak a szülőknek, akik azonos nyelvet beszélnek, de azt szeretnék, hogy a gyerekük "magába szívjon" plusz egy nyelvet, legtöbbször csak valamilyen gyerekfoglalkozáson valósíthatják meg a terveiket. Számomra teljesen érthetetlen, de többen is azt mesélték, hogy a környezetükben élőktől kapnak hideget-meleget csak azért, mert beiratkoznak baba angolra vagy játékos németórákra járnak a kicsikkel. 

Kíváncsi voltam arra, hogy ezek a babáknak szánt nyelvórák csak úri huncutságnak számítanak, vagy tényleg behozhatatlan előnyre tesznek szert azok az apróságok, akik előbb tudnak idegen nyelven diskurálni, mint önállóan cipőt kötni? Egyáltalán miért zavar az bárkit is, ha egy kisgyerek játszi könnyedséggel szívja magába mindazt, ami felnőtt fejjel már komoly erőfeszítéseket követel? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekkel "bombáztam" Albert Rita angol nyelvi szakértőt, aki nem mellesleg két kisgyerek büszke anyukája.

Rita nyelvtanárként egyetért azzal, hogy a kicsiknek a későbbiekben mindenképpen hasznára válik a korai nyelvtanulás, hangsúlyozza azonban, hogy semmiképpen sem szabad erőltetnünk az idegen nyelv elsajátítását. – Szerintem igenis fontos, hogy a kicsiknek legyen gyerekkora, vagyis nem feltétlenül jó, ha az lebeg a szemünk előtt, hogy az óvodás gyerekünknek idegen nyelveket kell beszélnie. Ha a gyereket érdekli, és úgy látjuk, hogy játszva tanul, akkor természetesen jó, ha támogatjuk ebben, de ha netán nem hozná lázba az új szavak elsajátítása, akkor se érezzük úgy, hogy a kicsi lemarad valamiről. A gyerekek agya olyan, mint a szivacs, hihetetlenül jó felfogóképességük van, mindent magukba szívnak. A lányom, aki februárban múlt 3 éves, már 20-ig elszámol angolul, tudja a színeket, állatok és tárgyak, testrészek megnevezéseit, gyerekdalokat énekel. Látszik rajta, hogy nagyon élvezi, a nyelvtanulás ebben a formában semmiképp sem káros, sőt! – mondta Rita, s így már én sem csodálkozom azon, hogy Tommy ovis csoporttársai ilyen gyorsan megtanulták magyarul a "pereces mondókát".

Kép forrása: Pixabay