A kisfiamnak van egy babája, amit az utóbbi időben mindenhova magával hordoz, nekem pedig nincs ellenvetésem, sőt kifejezetten élvezem, hogy az emberek milyen sokféleképp reagálnak. 

Arra jutottam, hogy ebben nincs semmi furcsa és szégyellnivaló, már csak azért sem, mert az úgynevezett fiús játékok is igazán lázba hozzák. Abban, hogy boldogan "gondozza" a babáját, szerintem nagy szerepe van annak, hogy kisebb korában az apukája is fürdette, öltöztette és etette, én pedig nagyon büszke lennék rá, ha majd az igazi kisbabájának is ilyen szeretettel viselné gondját.

Legutóbb is hármasban indultunk sétálni, mi ketten Tommyval, és a babája, Erik. Egy kisfiú érdeklődve szaladt oda hozzánk, alaposan szemügyre vette és meg is simogatta Eriket. Amint ezt meglátta az anyukája, gyorsan elrángatta a kisfiát, majd - egyértelműen nekem címezve a mondandóját - hozzátette, hogy "a babák csak a lányoknak valók, az ügyes kisfiúk nem babáznak!" Hogy ez tényleg így van-e, megkérdeztem Meskó Norbert evolúciós pszichológust, aki számtalan kutatást végzett a nemi szerepekről, illetve Tóthimolay Zita óvónőt, akit nem csak azért "szemeltem ki" interjúalanynak mert egyházi és állami oviban is dolgozott, hanem azért is, mert egy kisfiú és egy kislány büszke anyukája, vagyis a munkában és otthon is találkozott már ezzel a kérdéssel.

Photo by Zhen Hu on Unsplash

Tiltani tilos!

- A környezet nemi különbségeire már viszonylag korán, 2-3 éves koruk körül érzékenyek lesznek a gyerekek, bár ebben is lehetnek igen nagy egyéni eltérések. Kezdetben főként a nemiség külsődleges jelzéseit (öltözködés, hajviselet) kapcsolják össze a nemek közötti különbséggel, arra, hogy ez valójában biológiai alapokon nyugszik, ami a különböző nemi szervekkel van összefüggésben, csak később jönnek rá - kezdi Meskó Norbert, akitől azt is megkérdeztem, van-e bármi jelentősége a nemi indentitásra vonatkozóan annak, hogy fiús vagy lányos játékokkal játszik-e szívesen egy gyerek. - Alapvetően nincs. A nemi identitás, azaz nemi önazonosság azt jelenti, hogy magunkat nőként (lányként) vagy férfiként (fiúként) definiáljuk. A kutatások szerint a fiúk a lányokhoz képest inkább szeretnek tárgyakat (pl. kisautókat) mozgatni, és inkább érdeklődnek a mechanikus dolgok iránt, sőt izgatja őket a dolgok szerkezete (szét- és összeszerelni valamit), ezzel szemben a kislányok a fiúkhoz képest általában inkább szeretnek szerepjátékot játszani (babákat megszemélyesítve), és a játékaikban jelentősebb az empátia, a másik helyzetébe való belehelyezkedés igénye és képessége. Ma már tudjuk, hogy nem egyféle férfiasság, illetve nőiesség létezik, hanem sokféle. Az olyan tevékenységek is passzolhatnak egy férfi szereprepertoárjába, mint a házimunka vagy a gyereknevelés, és egy nő számára sem szerep-idegen dolog, ha vezető feladatokat lát el a munkahelyén. Ezzel összhangban a kisautózó lányok és a babával játszó fiúk manapság éppen azt mutatják, hogy a régi sztereotípiák (pl. erős férfi vs. gyenge nő) inkább eltávolították a nemeket egymástól, mert túl merev viselkedéses korlátokat állítottak fel - foglalta össze a szakértő. Ezek után adta magát, hogy rátérjünk: mégis milyen a jó szülői reakció arra, ha a gyerekek az "ellenkező nemnek való" játékokat választják. - Nem kell túllihegni a dolgot. Manapság szerencsére számos nem-sztereotip mesehőssel találkozhatunk, amelyek segítenek a sokféle nőiesség és férfiasság megismerésében. Egy egészséges gyerek számára bármilyen játéktevékenységről van szó, ha azt örömmel, átéléssel műveli, mindenképpen fejlesztő hatással lehet rá. Épp ezért nem is nevezném "ellenkező nemnek való játéknak" egyik játékot sem, sokkal találóbb az "olyan játék, amiről régen azt gondolták, hogy csak az egyik nemnek való" kifejezés. Tiltással azt lehet elérni, hogy a szülő és a gyerek közötti kapcsolatban egyfajta bizalmatlanság, törés következzen be. Általában azok a szülők szoktak ilyen tiltással élni, akik nem rendelkeznek megfelelő információkkal a nemi orientáció kialakulásáról és azt gondolják, hogy az azonos neműek iránti vonzódás valamilyen nevelési, vagy környezeti hatásnak köszönhető, például annak, ha valaki nem olyan játékkal játszik amivel kéne. (A valóságban az azonos neműekhez való vonzódásnak genetikai alapjai vannak.)

Anya vezet, apa főz

Tóthimolay Zita szerint a gyerekek óvodás korukban már tudják, hogy melyek a "nekik való" játékok: a fiúk legtöbbször építenek és autóznak, a lányok pedig babáznak. Ami uniszex játék, az a babakonyha. A kérdésre, hogy az egyházi oviban jobban oda kellett-e figyelni arra, hogy ki mivel játszik, elmondta, hogy ott nem volt szabad fegyverekkel játszani, kardozni. - A gyerekek testi épségére természetesen más ovikban is ügyelnek, de attól még játszhatnak hasonlókat, az egyháziban szinte tilos. A fiús-lányos játékok terén egyik helyen sem volt különösebb szigor, de mint említettem, általában megtalálják a nemek, hogy mi a nekik való. A munkám során volt már részem olyanban, hogy a szülő meghagyta, mivel játszhat a gyereke, de ez nem arra vonatkozott, hogy ne játsszon lányos játékkal (fiúról van szó), hanem arra, hogy életkorának megfelelő gyerekekkel töltse az idejét - mesélte Zita, aki szerint semmi ok az aggodalomra, ha időnként egy kisfiú babázik, vagy süt-főz, illetve ha a kislányok autóznak. - Ha szülőként valakit nagyon zavar, be lehet avatkozni, és lehet nekik "fiúsabb" vagy "lányosabb" játékokat mutatni, de semmiképp sem szabad erőltetni. Sokkal meghatározóbb a szülői minta és a megfelelő példamutatás, ha ez megvan, nagy baj nem lehet - tette hozzá Zita, aki szerint sok fiú azért szeretne babázni, mert látja az apukájától, hogy kiveszi a részét a kistesó körüli tennivalókból vagy hogy ő is főz, miközben a lányok gyakran "ellesik" az anyukájuktól az autóvezetést. - A fontos, hogy a szülők között is megfelelő arányban legyenek elosztva ezek a feladatok, és ne cserélődjenek fel a szerepek. Pont így, a játékuknál is ez a lényeg. A néha, vagy az időnként semmi rosszat nem jelent! Az aggódó szülőknek azt üzenem, hogy ebben a korban a gyerekek napok alatt is sokat változhatnak, ezért felesleges ilyenek miatt idegeskedni - mondta végezetül Zita, akinek a kisfia pici korától kezdve szereti az autókat, vonatokat és munkagépeket, a kislánya pedig az ő régi babáit puszilgatja és dajkálja, de előszeretettel autózik a bátyus autóival, miközben ha úgy tartja kedve, Barni is szívesen tesz-vesz a konyhában.