A magazinokban, a reklámokban és a közösségi oldalakon közzétett fotók és bejegyzések mind-mind azt sugallják, hogy a babavárás és a szülést követő időszak szinte csak felhőtlen pillanatokból áll, pedig az új élethelyzet lelkileg és fizikailag is próbára teheti az újdonsült szülőket. 

Az újszülöttel együtt töltött idő valóban sok örömteli pillanatot hoz a kismama életébe, előfordul azonban, hogy szomorúság is vegyül a boldogságba. Emiatt senkinek sem szabad magát hibáztatnia, hiszen ez is természetes velejárója lehet a szülés utáni időszaknak, sokszor például a hormonok táncának köszönhetően. – A baba érkezését követő napokban sokan számolnak be különösebb ok nélküli sírásról és letörtségről, amiben nincs is semmi kivetnivaló: a baba születésével véget ér a várandósság, és vele együtt az a meghitt közelség is, amikor az édesanya a szíve alatt hordta a kisbabát. Ha ez a mélabú csak néhány napig áll fenn, nincs ok az aggodalomra, vannak azonban olyan esetek, amikor életbevágóan fontos, hogy az anyuka környezetében élők felismerjék a figyelmeztető jeleket és szakemberhez forduljanak – tudtam meg Várai Dóra életmód-tanácsadótól.

Photo by Anthony Tran on Unsplash

Baby blues, a gyermekágyi szomorúság

A baby blues-nak is nevezett lelkiállapot a szülés utáni szomorúság legenyhébb formája, és a frissen szült nők 50-84 százalékát érinti. Általában a baba érkezését követő első hétben alakul ki (többnyire azután, hogy az anyuka és a baba hazatérnek a kórházból), és hét-tíz napig tart. Legfőbb tünetei közé tartozik a hangulatingadozás, a sírás, a szomorúság, az idegesség, a kitartás és a koncentráció csökkenése. A megfigyelések szerint gyakoribb azoknál, akik első gyermeküket szülték, illetve azoknál, akik korábban nehezebben viselték a menstruációt megelőző napokat. A hozzáértők közül sokan úgy vélik, hogy a szomorúságnak ezt a típusát nem is lenne szabad összefüggésbe hozni a szülés utáni depresszióval, mert sok esetben a szülés során átélt stressz, a testben zajló hormonális változás, a fáradtság, a felelősségtől való félelem és a családban kialakult új helyzet váltja ki, ami egyáltalán nem tekinthető kórosnak.

– Mivel igen rövid lefolyású, nincs szükség orvosi beavatkozásra. A támogató családi környezet segíthet, hogy az újdonsült anyuka átlendüljön a mélyponton. Sokat javít a helyzeten az is, ha mind a kismama, mind a környezetében élők tudják, hogy kialakulhat a szóban forgó probléma, és felkészülnek rá. Azért is lényeges, hogy szeretetteljes légkör vegye körül az anyukát, mert a gyermekágyi szomorúságban érintettek közül minden ötödik nőnél kialakulhat a szülés utáni depresszió valamilyen formája, azt pedig már komolyan kell venni – figyelmeztet Dóra.

A szülés utáni depresszió

Az anyukák 12-14 százalékánál jelentkezik a szülés utáni depresszió, amit semmiképpen sem lenne szabad kezeletlenül hagyni, mert krónikussá válhat. Általában a baba születését követő második-negyedik héten alakul ki, és tünetei igen szembetűnőek, feltéve ha van az édesanya közelében olyan családtag, aki valóban odafigyel rá. – A szülés utáni depresszióban szenvedő anyuka ingerlékeny, ideges, alvászavarral küzd, étvágytalan vagy falánk, gyengének érzi magát és testi fájdalmakról is beszámolhat, elfordul a kisbabájától és tehernek érzi a jelenlétét, ugyanakkor bűntudatot is érez magában és úgy véli, hogy alkalmatlan a baba gondozására – sorolja a tüneteket a szakértő, aki azt is hozzátette, hogy ha nem ismerik fel időben, akár egy évig is eltarthat, ez idő alatt rengeteg fejtörést és szomorúságot okozva az anyukának és a körülette élőknek, nem beszélve a kisbabáról, akivel szemben sokszor közömbös vagy elutasító a mamája. Kialakulásáért gyakran a hormonokat és a kialvatlanságot teszik felelőssé, de lelki tényezők is szerepet játszhatnak benne. – A veszélyeztetebbek közé tartoznak azok, akiknek alacsony az önértékelésük vagy túlzottan magasra teszik a mércét magukkal szemben. Ahhoz, hogy az anyuka minél hamarabb kilábaljon a szülés utáni depresszióból, pszichoterápiára és gyógyszeres kezelésre lehet szükség, amihez mindenképpen szakember segítségét kell kérni. Sokat számít a megértő és támogató környezet, azonban ilyen esetekben mindenképpen be kell vonni egy pszichológust is – teszi hozzá Dóra.

A szülést követő pszichózis

A szülés utáni depresszió legsúlyosabb formája szerencsére viszonylag ritka, ám létező probléma (minden ötszázadik szülésre jut egy érintett). A szülés utáni depresszió tünetei mellett megfigyelhető a hanyagság, szétszórtság, furcsa meggyőződések ismételgetése a babával kapcsolatban (az anyukák legtöbbször valamilyen betegség tüneteit vélik felfedezni a kisbabán vagy úgy gondolják, hogy valamilyen különleges adottsággal rendelkezik), de jelentkezhet hallucináció is (legtöbbször hangok formájában). A szülés utáni pszichózis a gyermek születését követő harmadik-negyedik héten alakul ki, sokszor rendkívül gyorsan, akár néhány nap leforgása alatt. Ha nem ismerik fel és nem kezelik, komoly következményekkel járhat mind a babára, mind az anyukára nézve (az esetleges gyilkossági és öngyilkossági kísérletek miatt). Mivel a szülés utáni depresszió igen súlyos formájáról van szó, kórházi kezelést igényel, de a jó hír az, hogy megfelelő terápiával teljes mértékben gyógyítható.

8 tipp, hogy távol tartsuk a szülési depressziót

1) Aludjunk, amikor a kicsi is alszik!
A baba érkezését követő időkben az egyik legkomolyabb kihívás, amivel az újdonsült szülők – de leginkább az anyukák – szembekerülnek, a kialvatlanság. Az alváshiány nem csak testileg, de lelkileg is próbára teszi az érintetteket, ezért érdemes kihasználni minden adandó alkalmat a töltekezésre – amikor a kicsi alszik, mi is pihenjünk le!

2) Beszéljünk a barátokkal!
Igaz, hogy a gyermek születésével gyökeresen megváltozik az életünk, ám ez nem jelenti azt, hogy búcsút kell inteni a barátainknak. Nagyon fontos, hogy legyen kivel beszélnünk, főleg akkor, ha nyomja valami a lelkünket. Ha netán nem számíthatunk a régi barátokra, próbáljunk meg új kapcsolatokat kiépíteni a többi anyukával, aki minden bizonnyal átérzi a helyzetünket, ha tanácsot kérünk.

3) Fogadjuk el a segítséget!
Senki nem lesz rosszabb anya attól, hogy átenged néhány, a baba gondozásával kapcsolatos feladatot másnak, például az apukának. Ha bizonyos teendőket átengedünk neki, azzal ő is közelebb kerülhet az új családtaghoz, ráadásul később nyugodtan rábízhatjuk a kicsit, ha szeretnénk egy kis kimenőt otthonról.

4) Töltődjünk fel!
Ahhoz, hogy elég erőnk legyen a kezdetben monotonnak tűnő feladatok ellátásához, fontos, hogy időnként kiruccanjunk otthonról. A babára erre a kis időre vigyázzon valaki, akiben maximálisan megbízunk, így nyugodtan megihatunk egy kávét a barátnőnkkel vagy elugorhatunk a fodrászunkhoz.

5) Együnk jól, legyünk jól!
Nem csak azért fontos megválogatni, hogy mi kerül a tányérunkra, hogy visszanyerjük a szülés előtti alakunkat, hanem – s ez a versenysúlyunknál sokkal lényegesebb! – azért is, hogy mi is és a baba is jobban érezze magát. Ha szoptatjuk a kicsit, kerüljük a kávé és a koffeintartalú italok fogyasztását, mellőzzük az alkoholt és az édességeket. Részesítsük előnyben a zöldségeket, a gyümölcsöket, a sovány húsokat, a halakat és a gabonaféléket.

6) Törődjünk a párunkkal!
Teljesen érthető, hogy a baba születését követően a figyelmünk nagy részét a kicsire fordítjuk, az azonban nem szerencsés, ha a párunkról megfeledkezünk. Vonjuk be a baba körüli teendőkbe, jöjjön velünk sétálni és beszélgessünk vele – ne csak mi meséljünk arról, hogy mi történt velünk és a bébivel, hanem őt is kérdezzük meg, hogy töltötte a napját!

7) Mozogjunk!
A babának és nekünk is jót tesz, ha nagyokat sétálunk a friss levegőn – persze csak akkor, ha az időjárás is engedi. A rendszeres mozgás hozzájárul ahhoz, hogy helyreálljon a belső harmóniánk és jól érezzük magunkat az anyaszerepben. Ha van rá lehetőségünk, jógázzunk, kocogjunk, táncoljunk, menjünk baba-mama tornára vagy próbáljuk ki a Pilatest.

8) Vegyük komolyan a tüneteket!
Ha folyton fáradtnak érezzük magunkat, kedvetlenség vesz erőt rajtunk, negatív gondolatok járnak a fejünkben és alkalmatlannak érezzük magunkat az anyaságra, előfordulhat, hogy szülés utáni depresszióban szenvedünk. Nem mi vagyunk az elsők, akivel ez megesik, ezért nincs okunk sem szégyenkezni, sem megijedni: ha szakemberhez fordulunk, ez a probléma is megoldódik, csak ne féljünk segítséget kérni!