Bár a „másság” alapvetően a különbözőség szinonimája, manapság a legtöbben mégis a homoszexualitással azonosítják. A téma ezekben a napokban még inkább az érdeklődés középpontjába került, de nem azért, mert hazánkban példaértékű toleranciával viszonyulunk azokhoz, akik azonos neműeket szeretnek, hanem ennek épp az ellenkezőjéért.

A társadalmi megbélyegzés nem csak azt sújtja, aki felismeri, hogy „más”, a családtagjai ugyanúgy érintettek, és sokszor nekik is komoly előítéletekkel kell szembenézniük, ha kitartanak szerettük mellett. Dr. Rusz Editet, hazánk ismert és elismert szexológusát arról kérdeztem, mi vár a felismerés után a családra.

Photo by Peter Hershey on Unsplash

A kérdés egyáltalán nem új keletű, ha szóba kerül, mégis felborzolja a kedélyeket. Hogyan vélekedik az azonos neműek vonzódásáról a pszichológia? 

A homoszexualitás és leszbikusság megítélése kultúránként és társadalmanként változó, az egyneműek vonzódásának okait pedig mindmáig nem sikerült teljes mértékben tisztázni. A témával kapcsolatban a különböző pszichológiai irányzatok felfogása is eltér egymástól. A fiziológiai orientáltságú iskolák elmélete szerint a homoszexualitásnak, leszbikusságnak genetikai, alkati, hormonális alapjai vannak. Az igaz, hogy a homoszexuálisok között előfordulnak nőies alkatú férfiak és férfias alkatú nők, de százalékban nem képez nagyobb arányt, mint ami a heteroszexuálisoknál tapasztalható. Nagy számban találkozunk olyan macsós alkatú férfival és nőies nővel, aki a saját neméhez vonzódik.

Az ellenkező nemi hormon adagolása előidéz némi bizonyos testi változásokat, fokozhatja a nemi késztetést, de nem változtatja meg a meglévő szexuális irányultságot. Hormonok hatására nem válik a homoszexuális heteroszexuálissá, és a heteroszexuálisból sem lesz homoszexuális. Vannak irányzatok, amelyek azt vallják, hogy a korai pszichoszexuális fejlődés sajátosságai idézik elő az egyneműek egymás iránti vonzódását. A megoldatlan oidipális helyzet (anyakomplexus), és ennek következtében a másik szülőhöz való inceszt kötődés megtiltása kiterjedhet minden ellenkező nemű emberre. Elképzelhető, hogy a szülőkkel valami más okból eredő identifikációs (azonosulási) zavar idéz elő konfliktusokat, s emiatt fordul a szexuális fejlődés homoszexuális irányba.

A tanuláselméleten alapuló kognitív és viselkedéslélektani iskolák a homoszexualitást kondicionáló hatásnak tulajdonítják. A gyermek- és serdülőkorban még meglévő biszexuális nyitottság a tanulás, a kondicionálás, a begyakorlás útján fordul heteroszexuális vagy homoszexuális irányba. Ezen elmélet szerint alapvető fontosságúak a szexuális hatások, amelyek ebben az életkorban érik a még fejlődésben levő ifjút. Sigmund Freud, pszichológus-orvos terápiaelmélete szerint a női homoszexualitás a péniszirigységgel hozható összefüggésbe. Valószínűsíthető, hogy a homoszexualitás-leszbikusság kialakulásában valamennyi felsorolt tényező szerepet játszik.

Mikor egy családban kiderül, hogy a gyermek is érintett a problémában, gondolom, hogy nem vigasztalja a szülőket a tudományos magyarázat. Általában mi a szülők első reakciója?

Szakemberként sok szülő keresett már meg azzal, hogy segítsek nekik helyretenni a fejükben kavargó gondolatokat, mert egyedül – főleg, ha villámcsapásként érkezik a hír – nehéz elfogadni a gyermek másságát. Gyakran fordulnak hozzám fiatal fiúk is, akik ráébrednek arra, hogy a saját nemükhöz vonzódnak, ez a felismerés ugyanis számukra is komoly belső vívódást okoz. Nagy kérdés, hogy hogyan fogadja mindezt a család, a közvetlen környezet, illetve a társadalom. Rendkívül fontosnak tartom, hogy ilyenkor lelkileg támogatást nyújtson valaki a gyermeknek, és szükség esetén a családnak is, nem szabad hagyni ugyanis, hogy az a tény, hogy egy fiú fiút szeret, csorbát ejtsen a gyermek iránt érzett szereteten.

Az anyukák első reakciója általában az, hogy magukban, illetve nevelési módszerükben keresik a hibát, újra és újra felteszik a kérdést, hogy mit ronthattak el. Akik jóval nehezebben dolgozzák fel ezt a tényt, azok az apukák. Ők ritkábban is fordulnak szakemberhez, mert igyekeznek minél inkább elszigetelődni a kérdéstől, holott ez nem teszi meg nem történtté az eseményeket. Van, aki ilyenkor gőzerővel próbálja meggyőzni a fiát arról, hogy a gyengébbik nem felé kell fordulnia, különféle erotikus képeket, filmeket mutat a gyermekének, azt gondolva, hogy majd ő kedvet ébreszt benne a csinos nők iránt. Ez azonban teljesen fölösleges, a fiú nem azért keresi más fiúk kegyeit, mert korábban még sosem látott meztelen nőt…

Mit tanácsol ilyenkor a szülőknek?

Az első és legfontosabb, hogy tudomásul vegyék és elfogadják gyerekük másságát, és ugyanúgy éljék tovább az életüket, ahogy korábban, hiszen attól, hogy fény derült erre a sokszor őt is rendkívül nyomasztó titokra, még ugyanaz a szeretetreméltó gyermek marad, aki korábban volt. Semmi olyat nem tett, ami miatt azt érdemelné, hogy a családja elforduljon tőle, ugyanis elég nagy kihívás számára az is, hogy a társadalmi kirekesztettséggel megbirkózzon.

Általában sikerül elsimítani a családon belüli ellentéteket?

Szerencsére jó tapasztalataim vannak ezen a téren, a hozzám forduló anyukák szép lassan feldolgozzák a hírt, és próbálnak azonosulni vele. Az anyai szív kevésszer hazudtolja meg önmagát, és a gyermekét a kezdeti ijedtség után olyannak szereti, amilyen. A nők tehát jóval könnyebben elfogadják a gyerek másságát, és gondoskodó-védelmező szerepükből ez a tény sem zökkenti ki őket. A család elfordulása, a fiú kirekesztése általában a kezdeti felindulásra jellemző és az esetek nagy részében az apa ragaszkodik hozzá makacsul, aztán szép lassan ő is ráébred, hogy durvasággal, agresszióval, direkt kényszerítéssel nem ér el mást, minthogy elveszítse a gyermekét.

Nagyon fontos tudni mind az apukáknak, mind az anyukáknak, hogy nagyon sokat ártanak a gyereknek azzal, ha elfordulnak tőle, érzelmileg zsarolják és arra kényszerítik, hogy az érzései ellen tegyen – sajnos van olyan szülő, aki arra kéri a szexológust, hogy „változtassa meg” a gyermekét – az elfojtott homoszexualitás ugyanis komoly következményekkel járhat. Ha kezdetben nehéz, akkor is azt mondom, hogy fogadják el a fiuk másságát, és ne azzal törődjenek, hogy mit gondolnak a szomszédok, hanem azzal, hogy a gyerekük boldog legyen – ennek pedig alapvető feltétele az, hogy a családja is mellette álljon, nemcsak a jóban, de a rosszban is.