Csütörtökön a késő esti órákban került nyilvánosságra az a rég várt kormányrendelet, amely végre lerántja a leplet arról, hogy ki dönthet a gyerekek iskolaérettségéről, ha a szülők várnának még egy évet az iskolakezdéssel.

A 2020. január 1-jén életbe lépő rendelet lényege dióhéjban az, hogy az Oktatási Hatóság nevű országos hatóság foglal majd állást a leendő elsősök iskolaérettségéről, a szakértői vizsgálatokat figyelembe véve. Azt, hogy erre a bizonyos vizsgálatra sor kerüljön, a szülőknek kell kérvényezni a lakhelyük szerint illetékes járási szakértői bizottságnál (sajátos nevelési igényű gyerekek esetében a megyei testülethez kell fordulni). Ha a szülő benyújtja a kérelmet, beindul a gépezet: öt napon belül időpontot kap a találkozóra, amire az új rendelet szerint tizenöt napon belül sort is kell keríteni. Fontos, hogy ha a szülők önhibájukon kívül nem jelennek meg a felmérésen, nincs lehetőségük arra, hogy új időpontot kérjenek, így a gyerek megvizsgálása nélkül hoz majd döntést a hivatal. 

Menni vagy maradni?

Életre szóló lehet a kudarcélmény

Tóthné Nemes Zsuzsanna szerint egy 6 és egy 7 éves gyermek között óriási fejlődési különbség lehet, de munkája során arra is sok példát látott, hogy két 6 éves óvodás sem egyenlően fejlett, ami megerősíti, hogy az iskolai érettség egyéni jellemző, nem pedig az életkor függvénye. „Az iskolai beválás eredményességéhez számtalan készség és képesség szükséges. A motiváció megléte és fenntartása az iskolához fűződő pozitív viszonyulás alapja. Ha a gyermeket már az első évben olyan negatív hatások érik, mint a sikertelenség, a szorongás vagy például az erős megfelelési kényszer, könnyen elveszítheti az érdeklődését a tanulás iránt - ez a legalapvetőbb következménye annak, ha a gyermek éretlenül kerül az iskolába. Nem gondolom, hogy az első osztályban minden gyermek maximálisan felkészült az iskolára, sőt, többségük nem az! Ahogy nincs tökéletes felnőtt, úgy a gyermekek is önmagukhoz mérten fejlődnek. A tanítók ezt pontosan tudják, és azon dolgoznak, hogy differenciáltan segítsék a gyermekek tanulását” - próbálja eloszlatni a szülők kétségbeesését a szakértő.

„Fontos, hogy a gyereknek maradjon ideje játszani!”

Ahhoz, hogy egy gyerekről bátran kimondják, hogy iskolaérett, Tóthné Nemes Zsuzsanna szerint alapos mérlegelés szükséges. „Ennek megalapozottsága a mi budaörsi óvodánkban csapatmunka eredménye: a fejlesztő pedagógus, a gyógytestnevelő, az óvoda pszichológusa, a logopédus, valamint a csoportos óvónők évente két alkalommal leülnek egyeztetni a gyermekek fejlettségéről. Szeptemberben az összes tanköteles korú gyermek felmérése megtörténik, majd megbeszéljük a fejlesztési irányokat. Ekkor már tudjuk, kik azok, akiket a szakszolgálathoz vagy a bizottsághoz tovább kell irányítanunk, s hogy melyik szakemberünk miben tud segíteni a gyermek fejlesztésében. Fogadóórán ezekről a szülőket is tájékoztatjuk, majd januárban újra összeül a szakmai team az óvónőkkel, és együtt megvizsgáljuk az eredményeket. Az elmúlt években iskolaérettségi vizsgálatra küldtük a szakszolgálathoz azokat a gyermekeket, akiket a képességeik miatt vagy mi javasoltunk a felmérésre, vagy a szülővel nem tudtunk közös álláspontot kialakítani. Az új köznevelési törvény változásokat hoz, de konkrét gyakorlati információink erről még nincsenek. Manapság az óvodák nagyon jól felszereltek és megfelelő személyi apparátussal rendelkeznek. Csak indokolt esetben tudom támogatni a ma divatos iskolaelőkészítőket, főleg speciális korrekciókra: mozgás-, vagy kognitív terápia, a beszéd-, és nyelvi fejlesztés, tanulási zavarok, részképességzavarok enyhítésére. Ekkor is fontos az összmunka, a fejlesztési feladatok leosztása és legfőképpen az, hogy a gyermeknek maradjon ideje játszani” - hangsúlyozza az óvodavezető.