Hiába volt már 2,5 éves, Szőnyegi Boglárka kislánya Fanni nem igazán akart beszélni és hiányzott az összhang a kislány és a szülők között. „Úgy 2 éves korától nagyon hisztis lett, akkoriban kezdtem aggódni a viselkedése miatt. A szomszédunkban lakott a helyi óvoda vezetője, aki mindig nagyon kedves volt hozzánk és biztatott, hogy írassuk bölcsibe Fannit, ott majd biztosan megered a nyelve. Megszívleltem a tanácsát, nehéz szívvel bölcsődébe vittem a kislányomat, és kezdetben úgy tűnt, hogy jó döntést hoztunk. Fél év után viszont továbbra is azt láttam, hogy mindenki folyékonyan beszél, Fanni viszont továbbra is csak szavakat mond. A dalokat ugyan ő is dúdolgatta, de ennyi, így indultunk el a szakszolgálathoz, ahol azt mondták, nincs vele semmi gond, csak időre van szüksége” - emlékszik vissza Bogi, akit nem nyugtatott meg teljes mértékben a szakvélemény. 

Önszorgalomból elkezdték TSMT-tornára hordani Fannit, aki a szeptemberi ovikezdésre nagyon sokat fejlődött, szépen elkezdett beszélni, a hisztiket azonban továbbra sem hagyta abba, nagyon nehéz volt vele a szüleinek. „El voltam keseredve és megszakadt a szívem a kislányomért, nem mertem vele sehova menni, az oviban akkor még aranyosak voltak, nyugtattak, hogy majd leszokik róla. A biztonság kedvéért elvittük hallásvizsgálatra, ahol hallásveszteséget diagnosztizáltak és hallókészüléket írtak fel. Teljesen ledöbbentem, de én is láttam, hogy bár addigra elkezdett beszélni, le volt maradva a kortársaihoz képest. A szakszolgálattól akkor meg is kaptuk az első kódunkat, beszédfejlődési zavarral. A hozzáértők azt mondták, csak nem egy év a lemaradása, logopédushoz és gyógypedagógushoz kezdtünk járni” - folytatja Bogi, akit addigra egyre több kellemetlen meglepetés ért az oviban.

Új óvodavezetőt kaptak és Fanni kedvenc óvónői is elmentek, közben pedig csak telt az idő, ami ezúttal Bogiék ellen dolgozott. A kislány csaknem 4 éves volt, a szókincse egyre bővült, kicsit mégis olyan volt, mintha törné a magyart. „Elkezdtük lovaglásra járatni, és itt egyelőre lenyugodtam. Azt gondoltam, hogy ez és a hallókészülék majd segít. Az oviban mindig azt mondták, hogy hisztis, dobálja a homokot és a játékokat. Ezután harapni kezdett, ami nálam is az utolsó csepp volt a pohárban. Jöttek a büntik, de az sem használt. Majd abba kellett hadjuk a készülék hordását, mert az egy évben legalább 4szer volt fülgyulladásunk. A szakszolgálathoz vissza menve ezekkel a panaszokkal, rárakták hiperaktivitással egybe kötött figyelem zavart, úgyhogy kettő kódunk lett. Fanni kiscsoport végére áprilistól nem akart oviba járni, kezdett furcsa lenni, így bementem, de a fiatal vezető azt válaszolta, nem akarja megcsinálni azokat amiket a többiek... Na akkor elöször vitatkoztunk, hogy rá van írja a pappírjára hogy 1évvel szinte le van maradva kórtársaitól, a szakszolgálatnál megmondták, nem adhatják ugyan azt neki mint a többieknek, mert neki azok nehezek, fokozatosan kell a kislányomat fejleszteni.... De erre a válasz, akkor is tudnia kell...

 
Na itt láttam hogy nincs kinek mondani..
Áhh gondoltam jön lassan a nyár hagyom,
Jött a szeptember új kezdés gondoltam... Jobb lesz biztos
Hát egész évben kínlódtunk, csak a panaszok jöttek, hisztis vklt, ssokat sírt, de nem értettem, gondoltam ennek valami oka is lehet, de közben a kistesó meglett, gondoltam ha valami van komolyabb csak hívnak majd...
Eltelt az az év is, de már gyomorgörccsel mentünk érte az oviban, és a sírás kerülgetett
Mindig ő volt elővéve, és csak rosszat mondtak rá, haza fele minden nap sírtam
És eljött az április 5éves lett, és akkor kezdődött igazán csak...
Behívtak az oviba, elbeszélgetésre
A logopédus és az óvonő is elkezdte szidni a kislányom, semmire nem való, vigyem pszichológushoz, és a kuslányom osztályozhatatlan!!
Hát teljesen padlót fogtam
Nem értettem sosem szóltak hogy ekkora a baj
Ha tudtam volna.. Teljesen kikészültem, így kezdtük a pszichológust
Ahol a kislányomat óriási szeretettel fogadták, de azt mondták nem pszichés, eközben lassan megnyílt a kislányom, folyamat faggatva, hogy őt mindig bűntetik, a kortársai gúnyolják, és az oviban egy illető látta többször is hogy rángatják a kislányom.
Ekkor kezdtem dühös lenni, majd egy délután mentem érte sírt, és mondták hogy köhög vigyem dokihoz, de amúg is osztályozhatatlan
Kezdjek vele valamit
Na ekkor vettem ki azoviból, és gondoltam na most elviszem minden vizsgálatra hogy most nem értettem mi folyik itt
Próbáltam eközben az ovinak mondani túl nehéz dolgokat adtok neki, fokozatosan kell, nem érdekelte őket, jajj azt elfelejtettem írni, hogy ez idő alatt többször bepisilt éjjel, és reggelente a kapuba kapaszkodva húztam hogy kell oviba menni, de ő minden reggel sírt hogy nem akar
Rengrteget telefonáltam hova vigyem, közben ~n sem bírtam itthon vele, míg eljutottunk Kaposvárra ahol megvizsgálták ismét a fülét, kiderült nem hallássérült, és a pszichátriára elmentünk adhd gyanúsnak mondták....
Nyáron elkezdtük a Neurófeedback kezelést heti 2-3-rom alkalommal mentünk, és új ovit kerestünk, ahol nem mondják azt hogy osztályozhatatlan....

 
A legjobb ovit kaptuk, a kislányom ovi elkezdésével, lassan kezdett megnyugodni, és a logopédus akit kaptunk hihetetlen türelemmel elkezdett foglalkozni vele, plusz a szakszolgálatnál heti 2*szer iskola felkészítőre járva, nagyon sokat javultunk.... Haladunk most már, néha van még hiszti, kicsit akaratos, de 180 fokos fordulatot vettünk az óvónénik imádják, és mondják nagyon lelkes mindenben, minden foglalkoztatja, és ők segítenek mindenben neki!! Nagyon sokat fejlődtünk... H ála az új ovinak, nem bántuk meg, a régi oviban utálták, és el volt könyvelve, így nem is foglalkoztak vele, ja és az is kiderült a másfél év alatt semmilyen fejlesztést nem kapott, de a pénzt felvették az sni-re....

 
Most megtaláltuk a helyünket, most azon vagyunk hogy ezeket pótoljuk, még ez miatt marad egy évet oviban, reméljük sikerül behoznunk a lemaradást...